A tej: áldás vagy méreg???

Mai ebédem sajnos nem volt nagy szám, mert menzán kellett ennem :-(( Túl sok paleos opció nem volt, csupán egy roston sült pulykamell magában, köret nélkül. Mindent az egészségért, ha nem kell valami pirulát szednem PCOS-re, akkor máris megéri!

Ha esetleg ezt olvassa valaki és felmerülne benne a kérdés, hogy miért nem ettem valami salátát hozzá, akkor íme a válasz: mert sajnos csak majonézes volt, és savanyúság. A majonézt a menzán egészen biztos nem készítik el házilag, hanem valami dobozos verziót választanak, ami tele van tartósítóval és nem kevés cukorral. A savanyúság meg szintén cukros.

A tejről

Ha már a korábbi bejegyzésben szóba kerültek a tej árnyoldalai , gondoltam megosztom veletek a gondolataimat ez ügyben. Megjegyzem azonban, hogy nem vagyok sem orvos, sem dietetikus, sem kémikus, pusztán az olvasottakat gondoltam át logikusan, és írom le “cukormentes” módra.

Én gyerekkoromban házi nyers tehéntejen nőttem fel, amit néha kecsketejre vagy bivalytejre is lehetett cserélni rokonoknál. Szóval szokva vagyok hozzá, és szeretem is. Házi tej, aludttejet és kefir benne volt a mindennapi étkezésünkben gyerekkoromban, de 19 éves koromig sosem ettem bolti gyümölcsjoghurtot, kefirt, folyékony joghurtot, túró rudit, krémtúrót, nem ittam pasztörözött tejet, rizs, szója meg egyéb tejekről nem is beszélve. Igen 19 éves koromig, amikor rám szabadultak Budapest áruházai és közértjei, és amikortól nagyjából a PCOS-t is számolhatjuk. Persze hozzáteszem, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy elestem a házi koszttól és a kertben megtermett dolgoktól a nagyváros kedvéért, jött még az összes többi csomagolt, tartósított, cukrozott áru is.

De vissza a tejhez! Nekem személy szerint látható problémám nem volt soha a tejfogyasztástól (legalábbis azt hiszem!), mégis azt gondolom, hogy az a termék, és jelen esetben ez ugye a tej, ami intoleranciákat okoz egyeseknek, keléseket másoknak, nem lehet éppen egészséges. A tudósok természetesen hosszan taglalják a pro és kontra érveket is, hiszen a tej köré már-már kultusz épült, de én az enzimhatások leírását most inkább kihagynám.

Lényeg a lényeg, szerintem is el kell hagyni a tejet, vagy legalábbis csökkenteni kell a mennyiséget. Ha valaki mégsem tudja teljesen letenni (mint én), annak a nyers tejet ajánlom, és abból is a kecskét, mert elvileg annak az összetevői a legemészthetőbbek számunkra. Reggel tejjel iszom a kávét, de ezen kívül semmi más tejterméket nem eszem, csak kemény sajtot, de azt is ritkán. A kemény sajt viszont engedélyezett a paleoban, és személyes kedvencem a jó kis parmezán.  Megjegyzem: sajtimádó voltam, a camembert-től kezdve a brie-n, kecskesajtokon, mozarellan át egészen a roquefort- és kéksajtokig minden jöhetett, most már viszont lemondok róluk.

Na de most jön csak az igazán durva: oké, letesszük a tehéntejet nyers meg dobozos formájában is, de mi van a növényi tejekkel??? (zab-, szója-, rizs- és kókusztej)

Lévén, hogy a paleo tiltja mind a zabot, szóját és rizst is, azokat gyorsan kilőttük, de akkor is marad a megengedett kókusztej. Imádom a kókuszt, úgy, hogy azonnal ilyet akartam minden mennyiségben, na de ez sem egyszerű. Egész borsos áron láttam többféle kókusztejet 250ml kiszerelésben, és már majdnem belementem abba, hogy kipróbáljam, amikor megnéztem az összetevőket…megrogyott a térdem a látványtól, alig 15-20% volt benne a kókusztej tartalom, a többi 75-80% pedig cseppet sem volt biztató:-(( Hát ott is hagytam rögvest!

Kaptam azonban egy fülest, miszerint vietnámiaktól lehet venni igazi 100%-os kókusztejet, de a lelőhelyre még nem jutottam el. Amint megszerzem, és tényleg az aminek mondják, írok a tapasztalatokról!

Igaz, hogy a rizs-, zab- és szójatej nem paleo, de a kókusztejes tapasztalaton felbuzdulva, megnéztem ezek összetevőit is. Hát hervasztó, de inkább nem veszem el tőletek az élményt:-)

Hát ennyit a tejről, de mint azt mondtam, ez nem tanulmány, pusztán cukormentes interpretáció.

Remélem vagytok:-))