Mindent a szemnek, semmit a szájnak!

Nagyon lazára fogtuk a mai napot, így a reggeli ébredés 9 óra magasságában történt részemről, ami egyáltalán nem jellemző. Edzés után már jó ebédhez szólt a nóta, úgy, hogy neki is vágtunk egyik kedvenc ázsiai konyhánknak, a Papírtigrisnek, csak ezúttal az újonnan nyílt helyet vettük szemügyre.

Amióta csak járunk oda, én szinte mindig csirkesültes salátát, a párom pedig csirkés Pad Thait eszik, és sehogy nem bírtuk megunni. Ma azonban a párom is erősen pedzegette már dél-előtt, hogy erős csábítást érez ő is a palo életmód iránt, hisz egyre több gyógyulásos sikersztorit olvas, ami meggyőzően  hat rá, így aztán ma Pad Thai helyett ő is az én jól bevált csirkesültes salátámat próbálta ki. (imááádta, és egész dél-után azt hallgattam, hogy jaj de örül, hogy nincs befeszülve a gyomra, sőt enne egy almát is meg egy salátás naan tekercset, meg már nagyon várja a sült kolbászt vacsorára 🙂 Ilyen nem volt még! A párom és a gyümölcs??? én bemutattam egymásnak őket többször is, de lassan ment az ismerkedés…)

Korábban említettem már, hogy oda vagyok a csípős dolgokért, így ezúttal is bekértem a Papírtigrisben már igen megkedvelt csiliszószomat, hogy jól nyakon öntsem vele a salátát. Hogy milyen megfontolásból nem is tudom, de valamiért gondoltam megnézem az összetevőket, mielőtt még elkezdem szétlocsolni, és nem hiszitek el, 25%!!! cukrot tartalmaz, hogy a számos E “vitaminról”már ne is beszéljek. Hát teljesen kiábrándultam: egy eredeti, ázsiainak hitt termék, mint kiderült Amerikában készül és 25% cukrot tartalmaz. Nos ennyit arról, hogy bármit is hihetünk a szemünknek és a marketingnek.

Csalódottan tettem le a szószt, és elkönyveltem, hogy ma nem ehetem csípősen a kedvenc salátámat, de ekkor felajánlották hozzá a frissen aprított csilit, amit örömmel fogadtam el, és amire előjegyeztem magam az elkövetkező időkre is :-).

Később ellátogattunk az Ázsia delicatess-be, amiről már igen sokat hallottam, de most már nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak, és az eredeti kókusztej gondolata teljesen elcsábított. Aki nem járt még ott (ahogyan én), egyszerűen nem hisz majd a szemének. Ez a hely a fűszerek, a ghí, a fagyasztott tengeri herkentyűk, rizstészták és egyéb különlegességek tárháza. (Csak megjegyzem, hogy egyedül 3 órát minimum eltölthettem volna ott a termékkínálat végigbogarászásával…úúú egyszerűen óriási, és bizonyára meg is teszem majd ezt a túrt!)

A cél a 100%-os kókusztej és a friss csili volt. De ahogyan az lenni szokott, az ember lánya bemegy 2 dologért és 18-al távozik (sőt, van amikor meg sem veszi azt amiért bement, mert közben elfeledkezik róla!), és ez bizonyára így is lett volna, ha egyedül vagyok, de a józan meglátású, elfogulatlan párom mindig remek féknek bizonyul :-).

A friss csilit gyorsan kipipáltuk, és jöhetett a kókusztejek szemrevételezése. Nos olyan 6-7 féle csomagolású termék közül lehetett válogatni, és a cirka 20 perces végigelemzés után, már-már lekonyult szájjal és csalódottan álltam fel, amikor az utolsónál ráakadtam a tartósítószer és cukormentes verzióra. A dobozon azt írja, hogy 100% kókusztej, de az összetevők csupán 60% kókusztejet jelölnek a többi pedig víz. De szerencsére semmi más nincs benne. Szóval diadalittasan markoltam fel 2 dobozzal a 250ml-es nedűből és boldogan helyeztem a bevásárlókosárba. Immáron csak a kipróbálás van hátra:-). Természetesen beszámolok majd!

A lekvárok soránál azonnal kényszert éreztem, hogy valami igazán különleges cukor- és tartósítószer mentes csodára tegyek szert. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, a nyál is összefutott a számban a látvány ingerétől: füge-, bodza-, egres-, vadmeggy- stb lekvár, de ahogy haladtam a soron és néztem az összetevőket, egyre inkább elszomorodtam. Mindegyikben volt cukor, sőt mi több a legtöbbjükben a cukor volt a legfőbb összetevő :-(. Csak akkor kérdem én, hogy mi a fenéért kerül egy 200-250g-os cukorbomba majd 1000Ft-ba, amikor a kristálycukor kg-ja 2-300Ft (nem tudom, hogy mennyi, mert több éve nem veszünk klasszikus kristálycukrot, de gondolom, ettől nem lehet sokkal több). Egyszerűen hihetetlen, és felháborító.

A boltok kínálatában mérgek sorakoznak a polcokon drága pénzért, és a legtöbben büszkén veszik meg azokat, mert éppen szép a csomagolás, vagy mert azt reklámozzák a tévében. Hát végül egy szavunk sem lehet, mert az összetevők ott vannak kristálytisztán, de a sok pénzzel összehozott marketing mégis győz a józan ész felett.

Visszatérve a lekvárokhoz: én már teljesen feladtam, de a párom odahívott egy kisegítőt, hátha tud valami cukor- és tartósítószer menteset ajánlani, ami újra mosolyt csal majd az arcomra. És tudott: a legalsó polcon pihentek a klasszikus Szatmári szilvalekvárok, melyek teljesen tiszták és paleok is egyúttal. Természetesen el is hoztunk egyet, bár az ára meg kell hagyni elég húzós volt, 1000Ft 450g, de annyi vigasz mégis volt benne, hogy valóban egy lekvárt hoztunk el, és nem valami jó kis rákkeltő mérget.

Hát ennyit erről: jobb ha sosem hisztek annak ami a szemetek elé van marketingelve!

Holnap főzés 🙂

Remélem vagytok:-))