Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de független a hosszúhétvégétől vagy sima hétvégétől, én valahogy a legnagyobbat mindig hétfőn tudnám aludni…
Ma reggel sem volt ez másképp, így aztán meglehetősen nehezen imádkoztam ki magam az ágyból, de a kávé meg a 15 perces reggeli átmozgató torna (ma ennyire futotta időben) segített a helyzeten…vagy legalábbis azt hittem.
Ez most nem épp paleo, de igen mókás sztori, úgy, hogy gondoltam megosztom, hátha többen is visszaigazoljátok, hogy nem csak én vagyok ennyire szédült nő. Reggel trolival mentem dolgozni, egy 13. kerületi szállodában volt a maraton megbeszélés. Megnéztem az útvonaltervezőn, hogy hol kell leszállnom, de persze a térképet nem néztem hozzá, hogy a megállótól merre is kellene venni az irányt. Minek azt….gondoltam én, majd inkább megkérdezek valakit, az amúgy is gyorsabb, mint a tréképböngészés :-). Nnna, hát eddig rendben is lett volna, csak éppen egy hozzám hasonlóan jól tájékozódó nőt kérdeztem meg a Hegedűs Gyula utca hollétéről (közben a Kárpáth utcában voltam), mire ő azt mondta menjek a Nyugati fele egyenesen, valamelyik kereszt utca lesz az.
Nos el is indultam vidáman a napsütésben, és már mentem is olyan jó 5-6 perce, legalább 3 sarkot, mire végiggondoltam, hogy a bkv útvonaltervező nem ad meg a célponttól ennyire távolra megállókat, főleg nem a belvárosban…és kezdett gyanússá válni a dolog. Gondoltam jobb ha megkérdezek valakit, mert 10 perc volt még megbeszélés a kezdéséig, én meg még “assetudomhol”…Hát ki is derült, hogy én már vagy 10 perce gyalogolok a Hegedűs Gy.vel párhuzamosan, és egyre távolodok a célponttól, úgy, hogy elindultam merőlegesen, 3 sarok után meg már ott is volt a H.Gy. utca, és már csak annyit kellett visszasétálnom, amennyit feleslegesen jöttem a troliról leszállva.
A megbeszélésen természetesen már mindenki bent ült kávéval, és bár kissé kapkodva a levegőt de pontosan 9:30-ra én is beestem…Hát nem volt kedvem elmesélni az elején, de aztán mégis kibukott belőlem, és bár szóba öntött reakció nem igazán érkezett a hahotázó nevetésen kívül, csak az arckifejezések mondták egyöntetűen, hogy “Nők….”
Na de áttérek a mai nap legszomorúbb élményére, ami sajnos nem mutat éppen pozitív tükröt a magyar társadalom felé.
Az ebéd egy kis kifőzde-vendéglőben zajlott a hotel közelében, melynek étlapján húsleves cérnametélttel vagy daragaluskával, rántott sajt, rántott brokkoli, rántott karfiol, rántott csirke és pulykamell, rántott sertésszelet és rántott hal leledzett rizzsel vagy krumplival. Már-már feladtam a reményt kopogó szemeim ellenére, amikor a végén ott figyelt a pulykamell érmék párolt zöldséggel. Huh megnyugodtam, mégsem kell éhen vesznem.
Rendelek, azaz rendelnék, de közlik, hogy az már elfogyott. Erre én: sebaj, akkor jó lesz a párolt zöldség, egy kis csirke vagy pulykamellel, csak ne rántsák ki. Erre a felszolgáló: csak panírozva tudjuk elkészíteni a húst. Erre én: de nekem tényleg panír nélkül lenne a legjobb. Erre ő: de akkor összemegy a hús, szóval csak panírozva tudjuk elkészíteni. Erre én: rendben, akkor beérem a párolt zöldséggel. Erre ő: az is elfogyott. Erre én: akkor egy mentes vizet kérek. Köszönöm.
Pár perc múlva visszatért a felszolgáló, hogy ha gondolom, akkor pulykamellből kisütnének több darabot (mert az ugye összemegy), és kapnék mellé egy kis párolt gombát. Elfogadtam, mert tényleg nagyon éhes voltam már. És kaptam is 3 db kb 2x2cm husidarabot egy evőkanálnyi párolt gombával. Hát nem volt sem a gasztronómia, sem a paleo csúcsa, de legalább ugyanannyiba került mint a nagy tányéros frissen sültek nagy adag körettel. Ezt neked, ha válogatsz, és nem tolsz le minden szennyet! (megjegyzem: az étkezde túloldalán van a zöldséges…) A lényeg az lenne, hogy egyél jó sok panírt kevés hússal, jó bő olajban sült krumplival vagy éppen valami ötöd osztályú rizzsel.
Lehet, hogy nem kellene általánosítani, de lássuk be, ezek azok a helyek, ahol a dolgozó emberek nagy százaléka hétfőtől-péntekig étkezik. És ha ezen az étlapon szinte 100%-ban panírozott ételek voltak krumplival vagy rizzsel, akkor bizonyára erre van igény. Olyan, hogy saláta, vagy nyers zöldség??? Mi vaaan, érd már be a cukrozott savanyúsággal ne válogass!
Biztos vagyok benne, hogy ha minden nap pusztán egy vendég igényt tartana roston sült húsra és salátára, akkor az felkerülne az étlapra. De nyilván nincs rá igény….mert azzal nem lehet “jóllakni”, vagy éppen salátát egyen a kecske…
Sajnos itt tartunk mi magyarok, mármint igen sokan…Én már nem, sőt itt sosem tartottam!….lehet, hogy szeretünk flancolni, de az másoknak szól, és nem magunkról magunkért van. Néha jó elmondani, hogy valami “trendi helyen ettem”, de máskor meg csak szennyet viszek magamba, mert az a valódi igényem. Akkor, hogy is van a mondás, mi szerint az vagy, amit megeszel? Sültkrumplikkal és rántott húsokkal barátkozunk meg dolgozunk együtt?….úgy tűnik!
Lehet, hogy nehéznek tűnik a váltás, de tényleg csak az igényen múlik az egész és egy kis akaraton. Ez nem pénztárca kérdése, sőt nem is a Holdról kell beszerezni. Az egészségesebb életmód pusztán arról szól, hogy megnézzük mit eszünk, és nem eszünk meg mindent!
Ennyit mára!
Legyetek cukormentesek, és írjatok, ti hogy élitek meg ezeket a dolgokat! Nagyon érdekelne!
Remélem vagytok:-))
P. S. nőgyógyászati rákszűrésen voltam ma, csak a kötelező fél évente…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: