Futással indult a napom egy jó kis zöldtea után, és hát meg kell valljam, eléggé túlélősre sikeredett a dolog. Valamilyen oknál fogva nem tudok hidegben futni, mert megfájdul a torkom :-(, így aztán október közepe-vége fele nálam vége a futószezonnak és csak olyan márciusban veszi újra kezdetét (ha nem járok konditerembe). Nos ez ezúttal is így volt, és annak ellenére, hogy ezt az időszakot végigtornáztam, sőt ugróköteleztem is, ma mégis bele akartam halni az első körökbe…3,4km lett a mai teljesítmény. De lesz ez még több is 🙂
Végre leküzdöttem a félszemet, és hozzáláttam a kenyérsütéshez :-). Úgy látszik a reggeli zöld tea és a futás kellően felpörgetett ahhoz, hogy az eddig folyton tologatott tervemet megvalósítsam.
Azt tudni kell, hogy sosem voltam nagy kenyér vagy tészta, esetleg krumpli vagy rizs párti, szóval egy pillanatig sem kellett belehalnom ezek elhagyásába, hisz korábban is nagyon ritkán ettem ilyeneket. Számomra egy jó olasz étterem nem a pizzát vagy a pastat jelenti, hanem a csodás salátákat, lehetőleg frutti di mare-val gazdagítva :-).
Valószínűleg emiatt is maradt el mostanáig ez a projekt, de most már úgy döntöttem, hogy elrágcsálom a kis paleo kenyeremet saláta mellé vagy valamilyen pestoval.
Na lássuk a medvét, gondoltam én amikor hozzáláttam, de egyáltalán nem volt nagy ördöngösség, elvégre olyan 10 perc alatt össze is készült.
Tökmagos biscotti
(mert kenyér formám nincs, így hosszában vágom vékony csíkokra)
Hozzávalók:
120g tökmagliszt
120g lenmagliszt
4 tojás
só
1 tk szódabikarbóna
kb 2dl víz
2 ek Olajessimo olaj
2 ek natúr tökmag
Elkészítés: A tökmagot megpirítjuk egy picit, majd hagyjuk hűlni. Eközben a liszteket egy tálban összekeverjük a szódabikarbónával és a tojásokkal, majd ízlés szerint adunk hozzá sót (én kb egy tk sót adtam hozzá). A sűrű masszáshoz elkezdjük hozzáönteni a vizet. Az olajos maglisztek sok vizet felvesznek, úgy, hogy nem kell megijedni ha az elején nagyon masszív az állag. A cél nem az hogy folyékony legyen, hanem olyasmi, mintha gyúrt tészta állag lenne. A vizet lassan adagoljuk, nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükség van. (liszt és liszt között van különbség)
Ha elkészült beletesszük egy tepsibe sütőpapírra és elegyengetjük. A jól előmelegített sütőbe helyezve, olyan negyed órát hagytam max lángon, majd kicsit lejjebb vettem és további 20 percig sütöttem még. Az utolsó 5 percben már csak takarék lángon. Egész idő alatt figyeltem rá, és az első negyed óra után már fogpiszkáló tesztet végeztem, egészen addig, amíg az száraz nem volt.
Az eredmény? Nekem nagyon ízlik, de én már megszoktam ezeket az ízeket 🙂
Meg kell hagyni azonban, hogy szinte semmiben nem emlékeztet a hagyományos gluténos búzalisztből készült pékárura, viszont jó hír, hogy ez nem savanyú, mint a tömény rozslisztes kenyerek. Szóval, aki még sosem evett ilyesmit és esze ágában sincs életmódot váltani, annak bizonyára nem fog ízleni, bár ki tudja :-)!
Holnap ha minden igaz sertéscombot készítek mexikói módon…mmmár nagyon kíváncsi vagyok az ízére, hisz imádom a mexikóit, de még sosem veselkedtem neki ilyen ételnek:-)
Apropó: ha ti is próbálkoztok paleo ételekkel, nagyon jó lenne, ha megosztanátok velünk a recepteket fotókkal. Akár név nélkül is, ha valaki nem szeretné felfedni magát :-). Küldjétek át emailben a receptet és a képet/képeket, én pedig megosztom másokkal is a Facebookon
Képzeljétek a tökmagropogóst már többen is tesztelték sikerrel!
Remélem vagytok:-))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: