Azt mondják, hogy a nők megérzéseire érdemes hallgatni, hisz valamiféle különleges hetedik érzékre hajazó erővel vannak megáldva. Nos meg kell hagyni, személy szerint én is igen jó vagyok a megérzéseket illetően, de erre csak mostanság jöttem rá, sőt a számos visszaigazolás ellenére, ma sem hallgatok mindig a belső hangomra.
Ilyen belső hang sugallta nekem mar évekkel ezelőtt, még gimnazista koromban, amikor a naptejek valóságos hadjárata beindult, hogy igazából nincs nekem semmi szükségem ezekre a kencékre. Magyarázat nem volt hozzá, pusztán megérzés.
Na de én sem voltam űrlény, aki nem csapódik a birka nyájhoz 16 éves fejjel, és ha mindenki ilyen krémeket vett, hát természetesen nekem is kellett, nehogy lemaradjak valamiről 🙂 Vettem is egy éppen akkoriban trendi márkát, és pusztán lustaságból fakadhatott, hogy nem kentem mindet magamra, de azért igyekeztem felzárkózni.
Később aztan elárasztották a piacot a különféle márkák “jobbnál jobb” drága pénzért kínált csodatermékei, és akkor jött a dilemma, hogy akkor melyik is legyen… És ekkor kezdtem el utána járni a dolgoknak. Hát elég gyorsan kiderült, hogy érdemes a legolcsóbbat vennem, mert igazából szinte semmiben nem különbözik a drága társaitól, csak épp nincs túlmarketingelve. A hír mondanom sem kell, eléggé megdöbbentett: 400Ft-ért majdnem ugyanazt lehet venni, amit 4000-ért?- nos ami a hatását és az összetételét illeti sajnos ez van, a doboz dizájnja pedig ebből a szempontból csak a nullák számát illetően számottevő.
Na ez volt az a felismerő pillanat, amikor azt mondtam, hogy akkor tartsák meg maguknak, jó lesz nekem egy kis olaj, amit magamra kenek, ha úgy érzem.
Gondolom nem kell elmesélnem, hogy a megvető pillantásokból csöpp hiány sem volt, sőt azt sem hagyták ki, hogy jó lesz ha tudomásul veszem, hogy bőrrákom lesz, ha így folytatom. Én meg úgy voltam vele, hogy óvatosan napozok, vigyázok, hogy ne égjek le, és tutti nem lesz semmi bajom. (Elvégre a nagymamám sem kente magát semmivel és mégsem lett baja, pedig egész nyáron a mezőn dolgozott a napon…) Így is lett, sosem égtem le, és nem hámlott le a bőröm a napozástól máig, és a módszeremet a továbbiakban sem vagyok hajlandó elhagyni.
Na és kinek lett igaza a krémeket illetően? Hát nekem! Mára már kutatások bizonyítják, hogy károsak a naptejek, sőt mi több, a nap sugarainak hatására rákkeltő anyagokat szabadítanak fel! Ráadásul a napvédők 90%-a csak az UVB-től véd, holott az UVA felelős az égésekért…Nos tehát a megérzés jó volt, a legjobb védekezés, ha semmit nem kenünk magunkra.
Most jön az a kérdés viszont, hogy akkor mégis mi a fene véd meg a bőrráktól, ha a krémek nem??? A válasz: a napozás! (ahogy mindent, a napozást is mértékkel kell művelni, és óvakodni kell a leégéstől!)
A lényeg az, hogy a D vitamin a legjobb ellenszere a ráknak, és ez nemcsak a melanómára vonatkozik, hanem egyéb válfajokra is! A D vitamin pedig köztudottan napozással termelődik. A nap tehát a legjobb barátunk, nem pedig ellenség, ami elől menekülni kellene.
Ebből a tényből fakad az is, hogy a mediterrán népeknél sokkal alacsonyabb a bőrrák megjelenése, mint a Skandináv népeknél. Pedig a déliek folyamatosan ki vannak téve a nap “káros” sugarainak, szemben az északiakkal, akik “védve” vannak. Érdekes ellentmondás nem-de? Szöges ellentéte mindannak, amit a bőrgyógyászok fennhangon hirdetnek.
Nos lényeg a lényeg, használjuk a fejünket, mert nem dísztárgy, és ne dőljünk be minden marketing fogásnak. Használjuk ki a nap éltető sugarait, de ésszel! Fokozatosan szoktassuk hozza bőrünket, barnuljunk, de ne egy nap alatt akarjunk 5 árnyalatot sötétedni, és vigyázzunk a leégéssel, mert az számottevő mértékben növeli a bőrrák veszélyét! És a szolit tessék elfelejteni!
Ha szeretnéd a tudományos fejtegetést is elolvasni a fent elhangzottakról, akkor ajánlom Szendi Gábor írásait a témában.
Nos hölgyeim, napozunk idén nyáron? És ki vesz még naptejet?
Remélem vagytok:-))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: