cukormentes

Ti mit gondoltok a mesterséges vitaminszedésről?? – ez ügyben sokszor keveredtem már vitába másokkal, de ezidáig nem tudtak még eltántorítani meggyőződésemtől. Rengeteget lehet olvasni erről a témáról is mindkét oldal képviseletében, így aztán úgy gondolom, hogy a józan ész és a szubjektív vélemény tudja segíteni személyes döntéseinket.

Én személy szerint elutasítom a mesterséges vitaminok bevitelét, egyrészt, mert gyerekkoromtól fogva így neveltek, másrészt mert nem hiszek bennük pontosan amiatt, hogy mesterségesek. Elfogadom azt az állítást, miszerint a mai gyümölcsök és zöldségek vitamin tartalma sokkal alacsonyabb, mint sok évvel ezelőtt volt, mégis azt hiszem, hogy kevésbé káros sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, nyomelemekben gazdag mézet magunkhoz venni, mintsem kemikáliákkal tömni a szervezetünket.

Nem is emlékszem rá, hogy mikor vettem magamhoz bármiféle vitamint is (C vitamint se!) utoljára, de cserében elmondhatom, hogy arra sem igazán emlékszem, hogy mikor voltam utoljára beteg…azt hiszem 2010 őszén volt valami laza megfázásom, de láz és fekvésmentes volt az is. Viszont nem múlik el nap, hogy ne ennék pár gyümölcsöt, salátát, ne innék citromos vizet és reggel ne kapnék be éhgyomorra egy kiskanál mézet. És köszönöm jól vagyok:-)

Hasonlóképp állok hozzá az oltásokhoz is. Amikor az influenza oltásos őrület volt olyan 2-3 éve talán, és a csapból is az folyt, hogy mindenki oltassa be magát, én fittyet hánytam az egészre. Köszi nem kérek mérget pluszba, éppen elég van körülöttünk is, amit nagyon el sem tudunk kerülni. És persze semmi bajom nem volt és nem is lett :-).

Na és ami éppen aktuális téma, a méhnyakrák elleni oltás. A nőgyógyászom épp hétfőn javasolta, hogy oltassam be magam, jobb az elővigyázatosság címszóval. 3 éve kimutatható a HPV nálam, veszély nincs, csak fél évente járok ellenőrzésre, és valószínű emiatt is ajánlotta. Én azonban ezt is köszi, de NEM! Alapjáraton is kihagytam volna, de miután olvasgattam e témakörben, egyszerűen nem értem azokat, akik beoltatják magukat…de tény, hogy mindenkinek szíve joga, a döntés felelőssége az övé.

Ami a HPV-t illeti, elvileg ugye nem lehet kezelni, azonban mégis DE!, erősíteni kell az immunrendszert. Azt gondolom, hogy a paleo igencsak remek módszer edzéssel kombinálva az immunrendszer erősítésére, és én erősen bízom benne, hogy az új leletem jobb lesz, de ha ez még nem is, akkor a következő már egészen biztos :-). Sok minden dől el fejben, sőt lehet, hogy minden ott dől el, én pedig hiszek magamban és a paleoban is!

Biztosan túl vagytok már az ebéden, ahogyan én is, mi is:-)

Én egy Serrano sonkás zöldségtálat ettem kemény sajttal:

A párocskámnak sörtésztában sült virsli került a tányérjára currys rizzsel és egy kis vegyes salátával. Ebből pusztán a saláta paleo, mert a párom a cukornak intett búcsút ezidáig. És lehet, hogy nem hiszitek el, de az állandó fáradtsága teljesen a múlté már, és este nem zuhan félkómában az ágyba 9 órakor, ahogyan ezt idáig tette, reggel pedig sokkal fittebb :-). Nagyon boldog vagyok, hogy egy cukormentes lépés ilyen gyorsan megmutatja  hatékonyságát! Így csak buzdítani tudlak titeket is: legyetek cukormentesek!

Nem bírt ellenállni a kísértésnek, és már a fotózás előtt lekapott egy sörtésztás virslit a tányérról 🙂

Remélem vagytok:-))

Drága olvasóim,

Immáron a Facebookon is mienk a lehetőség, hogy cukormentesek legyünk :-)!

Létrehoztam egy oldalt, ahol összefoghatunk mi, akik küzdünk a kísértéssel, akik éppen életmódot váltottunk, vagy azt fontolgatjuk, akik valami betegségből szeretnénk kigyógyulni, vagy éppen kigyógyultunk, akiknek elegünk van a marketing szöveggel elnyomott mérgező igazságokból, akik a gyerekünket próbáljuk tudatosan nevelni, akik imádjuk az életet, vagy éppen azt hisszük elegünk van belőle, és természetesen akik imádjuk a jó ételeket, szeretünk finomakat enni, lelkiismeret furdalás nélkül, és akik imáááááádjuk a jobbnál-jobb desszerteket!!!!

Legyen ez egy fórum, ahol összefogunk, segítjük egymást, megosztjuk a tapasztalatainkat, a sikereinket és kudarcainkat. Egy fórum ahol őszinték lehetünk magunkkal és másokkal is, ahol tanulhatunk és erőt meríthetünk egy jobb, minőségibb élet felé.

És végezetül legyen ez egy fórum, ahol jól érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül!

Találkozzunk a http://www.facebook.com/pages/Cukormentes/413599448665944 oldalon, és mutassuk meg a világnak, hogy a legjobb dolog cukormentesen élni 🙂

Várlak titeket nagy szeretettel!!!

Remélem vagytok:-))

Miután tegnap remélem örökre elvettem a kedveteket a cukorbomba csokoládéktól, gondoltam, hozok egy kis édességet nektek, ami nálam is első kísérlet, de bombajó lett!

Ma végre beszereztem az aprítógépet, és hát nem bírtam ellenállni a kísértésnek, annak ellenére, hogy a mai nap nem éppen a főzés és sütés középpontja volt. Említettem már, hogy az én drágám imádja, azaz most már csak imádta a mindenféle bolti kekszeket, de amióta én paleos lettem, lassan ő is lejött róluk. Így aztán gondoltam a kedvében járok, és egy gyorsan elkészíthető paleo kekszet dobok össze neki, nehogy rátörjön a hiányérzet.

Mondanom sem kell, hogy a finomságnak igencsak nagy a sikere, sőt mi több, már nyers formájában is észbontónak minősült. Apropó: az eddigi összes paleo süti amit készítettem bombasztikus ízvilággal ámított még mielőtt sütőbe került volna…meg kell, hogy valljam, néha nem bírtam ellenállni, és bekaptam pár falattal a tésztából is 🙂

Paleo kókuszos keksz

Lehet, hogy ez még nem a végleges formája, elképzelhető, hogy legközelebb jobban ledarálom a mandulát és mogyorót,  de ezúttal ilyen lett, és kifejezetten különlegesek benne a nagyobb darab magvak.

Hozzávalók:

15 dkg hántolt, natúr mandula

10 dkg török mogyoró ( a földimogyoró nem paleo!!!)

10 dkg kókusz

2 tojás

6 szem stevia (édesítő)

1kk vanilia aroma

kb 0,5dl víz

Díszítéshez: egész mandula szemek (elhagyható)

Elkészítés: 10 dkg mandulát “vajjá” aprítunk az aprítógépben (legmagasabb fokozaton olyan 8-10 perc), majd beletesszük egy keverőtálba. Ez idő alatt a törökmogyorót betesszük a sütőbe körülbelül ugyanennyi időre, hogy utána egy konyharuhába helyezve nagyjából ledörzsölhessük a héját. A kihűlt törökmogyorót a maradék 5dkg mandulával az aprítóba tesszük olyan közepes fokozatra és ledaráljuk (én darabosabbra hagytam, de csak az érzés kedvéért :-)).

Ezt is hozzáöntjük a korábbi mandula vajhoz a keverőtálba, hozzáadjuk a kókuszt, a 2 tojást, a kávéskanál vanília aromát, a steviat feloldjuk kb fél deci vízben, és elkeverjük. Én a legvégén adom hozzá az oldott steviat és azt is óvatosan, nehogy túl híg legyen az anyag. Egy sűrű krémes állagot kapunk, ami bár ragadós, mégis tökéletes, és kerek kekszeket formázunk belőle, amit sütőlapra helyezünk. A közepes lángon előmelegített sütőben kb 10-12 perc alatt készre sütjük.

Képzeljétek, ma gondoltam kipróbálom a kókusztejet, amit már szombaton beszereztem, a reggeli kávémban. Gondolom nem kell elmesélnem, hogy micsoda kíváncsiság lett úrrá rajtam szombat óta, és bár süteményben szerettem volna először tesztelni, hát nem bírtam tovább. A kecsketej épp elfogyott, úgy, hogy kapóra jött a dolog.

Első körben elfelejtettem felrázni, úgy, hogy a tömény kókusztejszín csak amúgy huppant bele a kávémba, amire még egy kis hígított részt is öntöttem hátha jobb lesz úgy. Aki azt hitte volna, hogy a kókusztej víz ízű, azt ezennel szeretném megcáfolni! A kókusztej egyáltalán nem víz ízű, sőt inkább tömény édeskés kókusz, és egyáltalán nem jó vele a kávé…nagyon nem!

De legalább a kíváncsiság kielégítve, a párom pedig jót szórakozott rajtam már reggel korán :-), és így a másik doboz kókusztej immáron tutti, hogy sütibe kerül.

Ti gondolkodtatok már életmódváltáson? Esetleg hívei vagytok már valamelyik életmódtannak?

Tegnap egy ismerősöm mesélte, hogy a 12 éves kislányát szeretné paleora fogni, mert tejcukor érzékeny, meg kezdődő aszthmája van, és úgy véli ez segítene rajta. Hát ezzel én is egyetértettem maximálisan, de bele sem gondoltam, hogy egy kisgyereket mennyire nehéz lehet egy teljesen új életmódra nevelni úgy, hogy mostanáig bármit megehetett egy laktázenzim tabletta bevétele után, és a suliban sem éppen a tudatosan étkező szülők gyerekei járnak. A gyerek sodródik a többiekkel, és hiába próbálnak tudatosak lenni a szülei, ha első pillanattól kezdve nem voltak azok az étkezésben és a nevelésben, akkor most vért kell izzadni az eredményekért…Az iskolában még a speciális diétát sem lehet igénybe venni, elmondása szerint, mert annyira pocsék minőséget kínálnak, hogy a gyerek inkább meg sem eszi.

Sajnos ódákat lehetne zengeni arról, hogy a gyermeknevelés intézményesített verziója (az óvodákat meg iskolákat hívom így) mennyire káros hatással van a zsenge korúak egészségére. Tényleg azt hiszik, hogy azzal, hogy kevesebb a cukros lötty, és almát is kínálnak a büfék minden meg van oldva??? Egyszerűen felháborít! Sőt mi több, ha valaki már a gyerek pici korától tudatosan figyelt az étkezésre, és hozzászoktatta például a cukormentes ételekhez és süteményekhez, akkor azt egyszerűen flegmának, különcnek stb tartják pusztán azért, mert a továbbiakban sem szeretné kitenni a mérgeknek gyerekét…De ez a téma akár több misét is megér. Lehet, hogy kitérek még rá, ha van rá igény.

Visszatérve: Nagyon szenved ez az anyuka, mert jót akar a gyerekének, de az küzd ellene, mert az ellenkezőjét hiszi. Próbálok segíteni neki, tippeket adni, de nagyon jól jönnének más tapasztalatok is. Írjatok, ha éltetek át hasonlót, vagy van jól bevált ötletetek! A segítők között egy 0,5 kg-os Xylitet (Nyírfacukor) sorsolok ki 🙂

Remélem vagytok:-))

Szerintetek van olyan nő aki nem szereti a csokit???-azt gondolom remek a kérdés, pláne, ha még azt is hozzá tesszük, hogy évente átlagban olyan 8-15 kgnyit nyammognak el belőle. Elég megdöbbentő szám nem? És ráadásul az átlag nem éppen egy jó mérőszám, hiszen az átlagban az ország minden egyes nője benne van, az újszülött csecsemőtől egészen a korházban éppen kómában fekvő nőig.

Nos ha ezeket a szélső és egyben kieső adatokat levágjuk, akkor az a 8-15 kg csak még több lesz. De a kérdés csak annyi, hogy vajon egészséges-e, vagy talán inkább káros-e a csoki???

Hát meg kell hagyni, hogy eléggé qva világ ez a mienk, hiszen minden arról szól, hogy ezt ne edd meg azért mert tele van mérgekkel, azt ne idd meg mert nagyon káros, amazt ne kend az arcodra vagy a testedre, mert inkább árt, mint használ….és a levegő minőségéről már inkább ne is beszéljünk. Szóval mi is van igazából? Próbáljunk meg vegetálni levegő, élelem és ital nélkül?…elég necces lenne.

Igazából manapság olyan, hogy egészséges nincs is, olyan viszont, hogy kevésbé káros van!…tehát valamiféle alternatíva mégis akad, még akkor is ha tudományos felvilágosultságunkat nem is kecsegteti annyira.

Na szóval a csoki: hát kedvencem a csilis Lindt, de az egész mogyorósok is igen nagy favoritok….voltak! Sajnos múlt idő, mert rendkívüli módon kiábrándított, hogy még a 70-80%-os kakaótartalmú csokik összetétele is a cukorral vette kezdetét. És itt kezdtem el igazából végiggondolni, hogy a nők kedvenc édessége, a reklámfogások ellenére is inkább árt, mint használ :-(. Igen, tudom, ez a “kardomba dőlök” szindróma, de mégiscsak jó tisztában lenni vele…

Ugye azt mondják, hogy a csoki tele van antioxidánsokkal (lássuk be, nekünk nőknek szinte bármit el lehet adni, ami fogyaszt vagy fiatalít, és az antioxidánsok a második kategóriába tartoznak ugye), ráadásul boldogsághormonokat termel (szóval a depressziós munkakörnyezetben mindenképp tolni kell, hátha jobb lesz) , azt is mondják még, hogy remek rák elleni szer, sőt még az érrendszerre is jó hatással van.

Nnna hát akkor el is kezdhetnénk két marokkal tolni az édes finomságot, de valahogy előtte mégis belénk nyilallnak a tények: a tejfogakkal rendelkező kisgyerek ha sok csokit eszik, megromlanak a fogai. Valószínű tehát, hogy a mi fogunknak sem éppen áldás ezek után, csak éppen a mienk jobban bírja….egy darabig legalábbis.

Nézzük a boldogság hormonokat és az érrendszerre gyakorolt pozitív hatást : hát évi 8-15kg csokoládé bizony jó pár plussz kilogrammal jár testtömegben is évente, ami előbb-utóbb elhízás, ami nem éppen jó hatású az érrendszerre, és hát bár azt mondják, hogy a kövér emberek boldogabbak, azt is jól tudjuk, hogy ez csak álca, amivel a kisebbségi komplexusukat palástolják a sok nevetéssel.

Ami pedig a rákot illeti és az antioxidáns mennyiséget, pusztán annyit, hogy ha ez lenne a csodaszer a rák ellen, akkor a rák sosem lett volna halálos betegség, és aki napi szinten tömi a csokit, az sosem öregedne meg. Hmm, izgi lenne, de sajna nem így van.

Ami a diétás csokit illeti, mert abban ugye nincs cukor (cserében fruktóz és társai nagy mennyiségben), hát sajnos az sem befutó…azaz én még sajnos nem találtam meg a befutót belőle, mert az összes tele van E-kkel, meg mindenféle adalékanyaggal, amikről talán jobb is nem tudni, hogy mik, elég pusztán elkerülni őket.

Hát azt hiszem elég szomorú körképet adtam a csokoládéról, de azt gondolom még sem kell teljesen elkeseredni. Ha el is felejthetjük a cukortuning csokikat, nem kell elfelejtenünk a csokis, avagy kakaós sütiket. A csokitorta, aminek a receptjét már megosztottam veletek teljesen paleo, és mégis olyan mintha, több táblányi csoki lenne benne….pedig a titok a cukormentes tiszta kakaó és a kókuszolaj.

És ami még jó hír, kísérlet alatt a paleo csokikrém…még nem szereztem be az aprítógépet, de amint meglesz, ráállok a témára 🙂

Addig is legyetek cukormentesek!

P. S. amúgy tudtátok, hogy 2-3 táblányi étcsokoládétól egy 25kg-os kutya elköltözik az élők sorából?

Remélem vagytok:-))

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de független a hosszúhétvégétől vagy sima hétvégétől, én valahogy a legnagyobbat mindig hétfőn tudnám aludni…

Ma reggel sem volt ez másképp, így aztán meglehetősen nehezen imádkoztam ki magam az ágyból, de a kávé meg a 15 perces reggeli átmozgató torna (ma ennyire futotta időben) segített a helyzeten…vagy legalábbis azt hittem.

Ez most nem épp paleo, de igen mókás sztori, úgy, hogy gondoltam megosztom, hátha többen is visszaigazoljátok, hogy nem csak én vagyok ennyire szédült nő. Reggel trolival mentem dolgozni, egy 13. kerületi szállodában volt a maraton megbeszélés. Megnéztem az útvonaltervezőn, hogy hol kell leszállnom, de persze a térképet nem néztem hozzá, hogy a megállótól merre is kellene venni az irányt. Minek azt….gondoltam én, majd inkább megkérdezek valakit, az amúgy is gyorsabb, mint a tréképböngészés :-). Nnna, hát eddig rendben is lett volna, csak éppen egy hozzám hasonlóan jól tájékozódó nőt kérdeztem meg a Hegedűs Gyula utca hollétéről (közben a Kárpáth utcában voltam), mire ő azt mondta menjek a Nyugati fele egyenesen, valamelyik kereszt utca lesz az.

Nos el is indultam vidáman a napsütésben, és már mentem is olyan jó 5-6 perce, legalább 3 sarkot, mire végiggondoltam, hogy a bkv útvonaltervező nem ad meg a célponttól ennyire távolra megállókat, főleg nem a belvárosban…és kezdett gyanússá válni a dolog. Gondoltam jobb ha megkérdezek valakit, mert 10 perc volt még megbeszélés a kezdéséig, én meg még “assetudomhol”…Hát ki is derült, hogy én már vagy 10 perce gyalogolok a Hegedűs Gy.vel párhuzamosan, és egyre távolodok a célponttól, úgy, hogy elindultam merőlegesen, 3 sarok után meg már ott is volt a H.Gy. utca, és már csak annyit kellett visszasétálnom, amennyit feleslegesen jöttem a troliról leszállva.

A megbeszélésen természetesen már mindenki bent ült kávéval, és bár kissé kapkodva a levegőt de pontosan 9:30-ra én is beestem…Hát nem volt kedvem elmesélni az elején, de aztán mégis kibukott belőlem, és bár szóba öntött reakció nem igazán érkezett a hahotázó nevetésen kívül, csak az arckifejezések mondták egyöntetűen, hogy “Nők….”

Na de áttérek a mai nap legszomorúbb élményére, ami sajnos nem mutat éppen pozitív tükröt a magyar társadalom felé.

Az ebéd egy kis kifőzde-vendéglőben zajlott a hotel közelében, melynek étlapján húsleves cérnametélttel vagy daragaluskával, rántott sajt, rántott brokkoli, rántott karfiol, rántott csirke és pulykamell, rántott sertésszelet és rántott hal leledzett rizzsel vagy krumplival. Már-már feladtam a reményt kopogó szemeim ellenére, amikor a végén ott figyelt a pulykamell érmék párolt zöldséggel. Huh megnyugodtam, mégsem kell éhen vesznem.

Rendelek, azaz rendelnék, de közlik, hogy az már elfogyott. Erre én: sebaj, akkor jó lesz a párolt zöldség, egy kis csirke vagy pulykamellel, csak ne rántsák ki. Erre a felszolgáló: csak panírozva tudjuk elkészíteni a húst. Erre én: de nekem tényleg panír nélkül lenne a legjobb. Erre ő: de akkor összemegy a hús, szóval csak panírozva tudjuk elkészíteni. Erre én: rendben, akkor beérem a párolt zöldséggel. Erre ő: az is elfogyott. Erre én: akkor egy mentes vizet kérek. Köszönöm.

Pár perc múlva visszatért a felszolgáló, hogy ha gondolom, akkor pulykamellből kisütnének több darabot (mert az ugye összemegy), és kapnék mellé egy kis párolt gombát. Elfogadtam, mert tényleg nagyon éhes voltam már. És kaptam is 3 db kb 2x2cm husidarabot egy evőkanálnyi párolt gombával. Hát nem volt sem a gasztronómia, sem a paleo csúcsa, de legalább ugyanannyiba került mint a nagy tányéros frissen sültek nagy adag körettel. Ezt neked, ha válogatsz, és nem tolsz le minden szennyet! (megjegyzem: az étkezde túloldalán van a zöldséges…) A lényeg az lenne, hogy egyél jó sok panírt kevés hússal, jó bő olajban sült krumplival vagy éppen valami ötöd osztályú rizzsel.

Lehet, hogy nem kellene általánosítani, de lássuk be, ezek azok a helyek, ahol a dolgozó emberek nagy százaléka hétfőtől-péntekig étkezik. És ha ezen az étlapon szinte 100%-ban panírozott ételek voltak krumplival vagy rizzsel, akkor bizonyára erre van igény. Olyan, hogy saláta, vagy nyers zöldség??? Mi vaaan, érd már be a cukrozott savanyúsággal ne válogass!

Biztos vagyok benne, hogy ha minden nap pusztán egy vendég igényt tartana roston sült húsra és salátára, akkor az felkerülne az étlapra. De nyilván nincs rá igény….mert azzal nem lehet “jóllakni”, vagy éppen salátát egyen a kecske…

Sajnos itt tartunk mi magyarok, mármint igen sokan…Én már nem, sőt itt sosem tartottam!….lehet, hogy szeretünk flancolni, de az másoknak szól, és nem magunkról magunkért van. Néha jó elmondani, hogy valami “trendi helyen ettem”, de máskor meg csak szennyet viszek magamba, mert az a valódi igényem. Akkor, hogy is van a mondás, mi szerint az vagy, amit megeszel? Sültkrumplikkal és rántott húsokkal barátkozunk meg dolgozunk együtt?….úgy tűnik!

Lehet, hogy nehéznek tűnik a váltás, de tényleg csak az igényen múlik az egész és egy kis akaraton. Ez nem pénztárca kérdése, sőt nem is a Holdról kell beszerezni. Az egészségesebb életmód pusztán arról szól, hogy megnézzük mit eszünk, és nem eszünk meg mindent!

Ennyit mára!

Legyetek cukormentesek, és írjatok, ti hogy élitek meg ezeket a dolgokat! Nagyon érdekelne!

Remélem vagytok:-))

P. S. nőgyógyászati rákszűrésen voltam ma, csak a kötelező fél évente…

Csodás hétvégét zártunk a mai nappal, és ilyenkor mindig azt sajnálom, hogy nincs még 1 nap belőle…pedig annyira jó lenne!

A mai nap is edzéssel indult, de már reggel teljes izgalomban voltam az ebédtől, mert a Wasabiba mentünk, és hát enyhén szólva ide és tova vagyok a halakért, tengeri herkentyűkért, a sushiért és a wasabiért is. Így telt a dél-előtt, jó alaposan végiggondoltam, hogy miket fogok kipróbálni, és úgy döntöttem, hogy ezúttal a szaké is terítékre kerül.

Roston sült vajhal és vörös tonhal tatár nigiri zellerhabbal, spárgával

Sosem próbáltam még a futószalagos részt a Wasabiban, így a paleo miatt voltak is fenntartásaim. De hát egy kíváncsi ember nem mond csak úgy le a meglepetésekről, így aztán a biztonság kedvéért a szalag mellé ültünk, de az étlapról is rendeltünk.

Vörös tonhal sashimi avocado krémmel töltve

Az ételeket nem is dicsérem, mert csak szuperlatívuszokban tudnék róluk beszélni, inkább megmutatom a csodás finomságokat 🙂

Gyümölcskehely 1. 

Gyümölcskehely 2.

A szalagról is kóstoltam azért természetesen, egy kis kagyló meg barna mártásba mártogatott sertés hús is befigyelt, és hát az őszintét megvallva egyáltalán nem vagyok meggyőződve ezek paleo voltáról…no de úgy döntöttem, hogy mivel egész héten komolyan betartottam minden paleo előírást, ezúttal kissé lazítok a kötelékeken, és élvezem a csodás ízvilágot. A cukorral igyekeztem módján bánni, így csak egy fajta desszertet kóstoltam meg, utána pedig jöhettek a friss gyümölcsök.

Na és a szaké: hát kellően meglepődtem, amikor melegen “tálalták” a japánok nemzeti italát, de azon kívül, hogy valami alkoholos almalére emlékeztetett az íze, semmi extrát nem tudnék róla mondani. Aki nem ivott még nem maradt le semmiről, és ha sosem próbálja ki, akkor sem fog.

Fergeteges vegyes saláta

Hogy finomat ettünke-e? Mennyeit!

Hogy van-e bűntudatom? Igen!- így aztán jövő héten újra vissza a régi 100% paleo kerékvágásba, sőt, amint elfogy a kecsketej (ez valószínűleg holnap reggel megtörténik), megpróbálok átszokni a caffé americano-ra (naaagyon hosszú kávé, már-már lötty), amit tej nélkül szándékozom inni reggelente. Ez nehéz lesz, már most tudom, de azért elkezdek kísérletezni, hátha meglesz :-).

Zárásképpen már csak annyit, hogy aki szereti a filmeket, mindenképp nézze meg a Bor, Tangó, Kapufa című mozifilmet, mert naaaagyon jóóó! Rég szórakoztam ennyire jól, és rájöttem, hogy szeretnék bor szakértővé válni :-). Utána is nézek mivel jár a tudás megszerzése, de segítséget is szívesen fogadok :-)!

Remélem vagytok:-))

Ha tegnap sikerült 9-ig aludni, akkor ma szinte hajnalban keltem, mert már 6,30-kor kipattant a szemem, és onnantól esélytelen volt az alvás. Hát ehhez képest mégis lusta dél-előtt-öt tartottunk kis kávéval, kis Forma1-el (na ez nem én voltam :-)), kis sétával, kis divatanyag böngészéssel (igen, ez én voltam).

11 után eszméltem, hogy lassan hozzá kéne látni a főzéshez, de persze semmit sem kapkodtam el, aminek aztán az lett az eredménye, hogy utolsó pillanatban döbbentem már, hogy nincs is itthon fokhagyma…hát lett egy köröm a zöldségeshez.

Most így jóllakva, és túlélve a konyhai időzítés problematikáját gondoltam megosztom veletek fincsi ebédünket, hátha kedvet kaptok hozzá. Isteni volt, mindketten körbenyaltuk a szánkat, hogy egyetlen íz se veszhessen kárba.

Kétfélét főztem-sütöttem, és készítettem egy fincsi salátát is. Az előkészítési és elkészítési idő mosogatás nélkül 1 óra mindenre.

Vasárnaponként étteremben szoktunk enni, így múlt héten is ez volt, amikor a Pata Negra-ban voltunk. Az én drágám egy tejszínes spenót tapas-t evett ott (többek között), ami annyira ízlett neki, hogy megígértem elkészítem neki itthon is. Ez történt ma, és hát olyannyira nagy sikert aratott, hogy a párocskám azt mondta, jobb lett, mint a Pata Negra-ban :-). Hát dagadt a májam, mondanom sem kell :-).

Tejszínes spenót tapas (nem paleo a tejszín miatt!)

Hozzávalók 1 személyre:

2 maréknyi tisztított spenót

2 szelet Serrano sonka

3 gerezd fokhagyma

100ml tejszín

2 ek Olajessimo olaj

frissen őrölt só, bors

Elkészítés: a finomra vágott fokhagymát a még langyos olajba dobjuk, majd 1 percnyi dinsztelés után hozzáadjuk a darabolt Serrano sonkát és pirítjuk olyan 3-4 percig. Utána levesszük a serpenyőt pár pillanatra a tűzről, mehet ízlés szerint só és bors, beledobjuk a 2 maréknyi tisztított spenótot, összekeverjük, és visszahelyezzük a tűzre. Hagyjuk a spenótot félig megfonnyadni, majd ráöntjük a tejszínt és további 2 percig forraljuk. És kész is van! hihetetlen gyors, és, mint mondtam nagyon finom, bár ezúttal a páromra hagyatkozom, mert nem kóstoltam meg :-).

A tapas mellé a párom sertés szűzpecsenyét kért salátával, én pedig roston sült libamájat ettem szintén salátával. (bevállaltam a változatos főzést, amit munka közben egyszer-kétszer túlvállalásnak éreztem, de mivel nem estem szét, így utólag örülök, hogy mindketten nagyon fincsit és nagyon kedvünkre valót ettünk!)

Sertésszűz (paleo)

Hozzávalók: 

200g sertésszűz (egyben hagyva)

frissen őrölt só, bors

3 evőkanál libazsír

Elkészítés: A megtisztított húst minden oldalán sózzuk, borsozzuk, majd a felolvasztott libazsírban (serpenyőben) megsütjük mindkét oldalán, körülbelül 5-5 perc mindkét oldal. Utána belehelyezzük a húst egy hőálló tálba, ráöntjük a maradék zsírt, egy kis forró vizet (nehogy megrepedjen az edény), lefedjük alufóliával, és az előmelegített sütőbe helyezzük további 20 percre. Az utolsó 10 perc lejárta előtt, levesszük a fóliát, és hagyjuk pirosra sülni. Amint elkészült, hagyjuk pár percet pihenni, majd felszeleteljük, és fogyasztható is! (Remekül átsül, nagyon puha és nagyon ízletes lesz!)

Libamáj (paleo)

Hozzávalók:

200g libamáj

frissen őrölt só, bors

1 ek libazsír

Elkészítés: A májat megtisztítjuk, felszeleteljük és jól lemossuk, vigyázva arra, nehogy összetörjük. Több rétegnyi kéztörlőpapírra helyezzük, majd a tetejéről is leitatjuk a vizet. Egy serpenyőben felolvasztjuk a libazsírt, és megsütjük a májakat. Figyeljünk arra, hogy sütés közben ne szúrjuk meg a májat, mert azonnal elkezd fröcskölni. Mindkét oldalán jól átsütjük a májdarabokat, egészen addig, amíg nem folyik már véres lé belőle. Sózni és borsozni tálalásnál szoktam.

És íme a csodafinom köretünk:

Körtés spenótsaláta (paleo)

Hozzávalók:

3 maréknyi tisztított spenót

2 körte

Olajessimo olaj

balzsamecet

só, bors

Elkészítés: a spenótot beletesszük egy nagy salátatálba, a körtéket kicsumázzuk, és a héját meghagyva hosszában feldaraboljuk. Ezt is beletesszük a tálba, és nagyjából összekeverjük a spenóttal. Jöhet a só, bors, olaj és balzsamecet. Jól összekeverjük, és kész is!

Jó étvágyat, ha esetleg kipróbáljátok!

Remélem vagytok:-))

Nagyon lazára fogtuk a mai napot, így a reggeli ébredés 9 óra magasságában történt részemről, ami egyáltalán nem jellemző. Edzés után már jó ebédhez szólt a nóta, úgy, hogy neki is vágtunk egyik kedvenc ázsiai konyhánknak, a Papírtigrisnek, csak ezúttal az újonnan nyílt helyet vettük szemügyre.

Amióta csak járunk oda, én szinte mindig csirkesültes salátát, a párom pedig csirkés Pad Thait eszik, és sehogy nem bírtuk megunni. Ma azonban a párom is erősen pedzegette már dél-előtt, hogy erős csábítást érez ő is a palo életmód iránt, hisz egyre több gyógyulásos sikersztorit olvas, ami meggyőzően  hat rá, így aztán ma Pad Thai helyett ő is az én jól bevált csirkesültes salátámat próbálta ki. (imááádta, és egész dél-után azt hallgattam, hogy jaj de örül, hogy nincs befeszülve a gyomra, sőt enne egy almát is meg egy salátás naan tekercset, meg már nagyon várja a sült kolbászt vacsorára 🙂 Ilyen nem volt még! A párom és a gyümölcs??? én bemutattam egymásnak őket többször is, de lassan ment az ismerkedés…)

Korábban említettem már, hogy oda vagyok a csípős dolgokért, így ezúttal is bekértem a Papírtigrisben már igen megkedvelt csiliszószomat, hogy jól nyakon öntsem vele a salátát. Hogy milyen megfontolásból nem is tudom, de valamiért gondoltam megnézem az összetevőket, mielőtt még elkezdem szétlocsolni, és nem hiszitek el, 25%!!! cukrot tartalmaz, hogy a számos E “vitaminról”már ne is beszéljek. Hát teljesen kiábrándultam: egy eredeti, ázsiainak hitt termék, mint kiderült Amerikában készül és 25% cukrot tartalmaz. Nos ennyit arról, hogy bármit is hihetünk a szemünknek és a marketingnek.

Csalódottan tettem le a szószt, és elkönyveltem, hogy ma nem ehetem csípősen a kedvenc salátámat, de ekkor felajánlották hozzá a frissen aprított csilit, amit örömmel fogadtam el, és amire előjegyeztem magam az elkövetkező időkre is :-).

Később ellátogattunk az Ázsia delicatess-be, amiről már igen sokat hallottam, de most már nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak, és az eredeti kókusztej gondolata teljesen elcsábított. Aki nem járt még ott (ahogyan én), egyszerűen nem hisz majd a szemének. Ez a hely a fűszerek, a ghí, a fagyasztott tengeri herkentyűk, rizstészták és egyéb különlegességek tárháza. (Csak megjegyzem, hogy egyedül 3 órát minimum eltölthettem volna ott a termékkínálat végigbogarászásával…úúú egyszerűen óriási, és bizonyára meg is teszem majd ezt a túrt!)

A cél a 100%-os kókusztej és a friss csili volt. De ahogyan az lenni szokott, az ember lánya bemegy 2 dologért és 18-al távozik (sőt, van amikor meg sem veszi azt amiért bement, mert közben elfeledkezik róla!), és ez bizonyára így is lett volna, ha egyedül vagyok, de a józan meglátású, elfogulatlan párom mindig remek féknek bizonyul :-).

A friss csilit gyorsan kipipáltuk, és jöhetett a kókusztejek szemrevételezése. Nos olyan 6-7 féle csomagolású termék közül lehetett válogatni, és a cirka 20 perces végigelemzés után, már-már lekonyult szájjal és csalódottan álltam fel, amikor az utolsónál ráakadtam a tartósítószer és cukormentes verzióra. A dobozon azt írja, hogy 100% kókusztej, de az összetevők csupán 60% kókusztejet jelölnek a többi pedig víz. De szerencsére semmi más nincs benne. Szóval diadalittasan markoltam fel 2 dobozzal a 250ml-es nedűből és boldogan helyeztem a bevásárlókosárba. Immáron csak a kipróbálás van hátra:-). Természetesen beszámolok majd!

A lekvárok soránál azonnal kényszert éreztem, hogy valami igazán különleges cukor- és tartósítószer mentes csodára tegyek szert. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, a nyál is összefutott a számban a látvány ingerétől: füge-, bodza-, egres-, vadmeggy- stb lekvár, de ahogy haladtam a soron és néztem az összetevőket, egyre inkább elszomorodtam. Mindegyikben volt cukor, sőt mi több a legtöbbjükben a cukor volt a legfőbb összetevő :-(. Csak akkor kérdem én, hogy mi a fenéért kerül egy 200-250g-os cukorbomba majd 1000Ft-ba, amikor a kristálycukor kg-ja 2-300Ft (nem tudom, hogy mennyi, mert több éve nem veszünk klasszikus kristálycukrot, de gondolom, ettől nem lehet sokkal több). Egyszerűen hihetetlen, és felháborító.

A boltok kínálatában mérgek sorakoznak a polcokon drága pénzért, és a legtöbben büszkén veszik meg azokat, mert éppen szép a csomagolás, vagy mert azt reklámozzák a tévében. Hát végül egy szavunk sem lehet, mert az összetevők ott vannak kristálytisztán, de a sok pénzzel összehozott marketing mégis győz a józan ész felett.

Visszatérve a lekvárokhoz: én már teljesen feladtam, de a párom odahívott egy kisegítőt, hátha tud valami cukor- és tartósítószer menteset ajánlani, ami újra mosolyt csal majd az arcomra. És tudott: a legalsó polcon pihentek a klasszikus Szatmári szilvalekvárok, melyek teljesen tiszták és paleok is egyúttal. Természetesen el is hoztunk egyet, bár az ára meg kell hagyni elég húzós volt, 1000Ft 450g, de annyi vigasz mégis volt benne, hogy valóban egy lekvárt hoztunk el, és nem valami jó kis rákkeltő mérget.

Hát ennyit erről: jobb ha sosem hisztek annak ami a szemetek elé van marketingelve!

Holnap főzés 🙂

Remélem vagytok:-))

Ha már itt a hosszú hétvége, érdemes pár szót ejteni az alkoholról is, hiszen  bizonyára nagy eséllyel kerül fogyasztásra az elkövetkező napokban :-).

Nemsokára találkozom egyik barátnőmmel, aki Prágában él már néhány éve, és több, mint egy éve találkoztunk utoljára. Hát mondanom sem kell, hogy nagyon várom már a találkozót, és az egész napos traccsparti alatt bizonyára sor kerül valami kis koccintásra is, elvégre hétvége van 🙂 innen az alkohol apropó.

De még mielőtt írnék pár hasznos tippet, gyorsan elmesélek egy a barátnőmmel történt élményt még az egyetemi időkből. Hát ugye felesleges véka alá rejteni, hogy az egyetemi élet a vizsgaidőszakban a legnehezebb, amikor az ember kávén él és 2 órát alszik éjszakánként, de ezen a pár héten kívül, igencsak rengeteg a buli és az “üljünk be egy piára” akció. A boroskóla az egyik legmenőbb ital na meg a sör (mert az embert ekkortájt ugye nem veti fel a pénz), viszont abból töménytelen mennyiségek fogynak.

Hát egy ilyen alkalom volt az is amit elmesélek: beültünk abba a bizonyos egyetemi kocsmába néhány akkori cimborával, és legurítottunk jó néhány boroskólát, minek következtében mindenkinek rettentő fontos mondanivalója lett, úgy, hogy azzal telt az este, hogy a hangszálainkat próbára téve próbáltuk túlüvölteni a másikat, hogy a mi ellenállhatatlan sztorink érvényesüljön :-). Ezek után összekarolva és énekelve sétáltunk haza prágai barátnémmal, és mondanom sem kell, hogy bezuhantunk az ágyba. A reggeli vekkert meg sem hallva édesdeden aludtam tovább, de kedves barátném kiimádkozta magát az ágyból, és beimádkozta magát a suliba. Na ezt nem igazán kellett volna állapította meg utólag, hiszen a nap folyamán többször is azt hitte, hogy belehal fájdalmaiba, de legviccesebb akkor is az, hogy reggel úton a suli fele, összetalálkozott egyik évfolyamtársával, akit nem sikerült felismernie kábult állapotában, és “kezicsókolom tanárnő!”-t köszönt nagy tisztelettel :-).

Ezek a súlyos másnapok az apropói annak, hogy írok pár jó tanácsot a hétvégére, mely információkat főként szakirodalmakból gyűjtöttem be. Első körben az alkohol ugye minden egészséges életmódfelfogásban tilos, de mindenképp csak módjával fogyasztható, hiszen nagy mennyiségben tudjuk….picit káros.

Én abszolút bor párti vagyok, és abból is csak a szárazat szeretem. A rosé valamiért sosem tartozott a kedvenceim közé, de egy jó kis fehér vagy vörös, na az jöhet :-). A párom főleg a kólás italokat preferálja keverve, de nyáron a hideg csapolt sört sem veti meg. A tipikus, sok alkotóelemes koktélokat hál’Istennek egyikünk sem szereti.

No ami a másnaposságot illeti, ezek a legveszélyesebbek, előnyt élvezve ezek között a cukrozottak és a tejszínesek. A koktélokat pedig a sötét színű italok követik, mint a rum, whiskey stb, melyekkel nagyobb küzdelme van a szervezetnek, mint a világos színűekkel. A sötét alkoholok az etanol mellett kis mennyiségben, de metanolt is tartalmaznak, ami azonnal arra készteti a szervezetet, hogy vegye fel a küzdelmet a méreggel, az etanol feldolgozás pedig jóval későbbre marad. Hát leginkább ez az oka a másnaposságnak, amihez pusztán “hab a tortán”-ként párosul a dehidratáltság (ha elfelejtünk vizet fogyasztani közben), és a gyomorgyulladás, ami a megnövekedett savnak köszönhető.

Minden tévhittel szemben, másnaposságra semmi nem  igazán jó, csak a türelem és a pihenés. Fekete kávé, zsíros étel, savas gyümölcslé stb mit sem ér…kár is erőltetni. Azt kell ilyenkor tenni, amit a szervezet kér, és az jellemzően a víz :-). Ha szénhidrátbombát alkalmazol pékáru és édesség formájában, csupán még egy lapáttal teszel a korábbi méregadagra…

Még pár szót a kóláról: mindenki tudja, hogy rettentő egészségtelen, és azt is, hogy 0,5l kóla 13 teáskanálnyi cukrot! tartalmaz, de most azt a tévhitet szeretném megcáfolni, miszerint egy éjszaka alatt megsemmisíti a szöget vagy éppen a fogat. Ez így nem igaz :-), bár tény, hogy ez az info sem igazán tántorítja el az emberek nagy részét a fogyasztásától. De hát mindenkinek a maga dolga, hogy hogyan issza vagy éppen eszi magát kövérre és betegre.

Na de a kóla: egy éjszaka alatt a szögnek semmi baja nem lesz, a fog pedig elszíneződik és a romlás jeleit mutatja, de nem kopik meg. Lehet, hogy 2-3 éjszaka alatt tényleg eltűnik, de erről nincs friss infom 🙂

Szóval, útravalóul hétvégére: igyatok világos italokat, mint pl a vodka vagy a fehér bor és ne felejtsétek el leöblíteni néha egy kis vízzel sem. Ez sokat segít, de tény, hogy a mértéktartás a leghatékonyabb :-).

Cukormentes hétvégét nektek is!

Remélem vagytok:-))

Nem bírtam kivárni a hétvégét a sütéssel, aminek az az előnye, hogy a hűtőben ott figyel egy gyönyörű, nagyon fincsi paleo csokitorta, másrészt pedig ötlettel szolgálhatok nektek is.

A párom üzleti úton volt tegnap óta, így az sem utolsó, hogy őt is meglepetéssel vártam. Ő hagyományos étrend szerint étkezik, de már kezd “megfertőződni”, főleg ami a süteményeket illeti. Régen nagy kekszimádó volt, az étcsoki bevonatúakat imádta a legjobban, de az utóbbi időben lejött a “szerről” és szívesebben nassolgatja az én cukormentes alkotásaimat :-). Hát igen, erősen úgy tűnik, hogy a paleo ragályos:-).

Íme a remekmű:

Csokitorta fehér mázzal (imádnivaló!)

Hozzávalók:

10 tojás

8 púpozott ek natúr kakaó

9 tk nyírfacukor (aki az édeset szereti, tegyen még hozzá nyírfacukrot, de alapból ugye az az édes íz, amihez a bolti termékek hozzászoktattak, nem normális, arról le kellene jönni :-).

4 ek kókuszzsír

kb. 20 g kókuszreszelék

Elkészítés: a kókuszzsírt megolvasztjuk és hozzákeverjük a kakaót. Addig kevergetjük amíg egynemű, csomómentes massza lesz, majd félretesszük, és hagyjuk hűlni. 8 tojást szétválasztunk, és a sárgákat habosra verjük 7tk nyírfacukorral. A fehérjéket szintén keményre habosítjuk 1 tk nyírfacukorral.

A habos sárgákhoz keverjük a már nem forró kakaómasszát. Nem kell megijedni, hiszen a hirtelen kihűléstől elkezd szilárdulni, de ez teljesen normális. (nem cél, hogy krémes állagúvá váljon ezek után!) Ezt a furcsa állagú masszát apránként hozzákeverejük a fehérjehabhoz. Ebből sem lesz teljesen homogén anyag, de ez sem gond. Az elkavarhatatlan csomók sütés után olyanok, mintha direkt plussz csokival dobtuk volna fel a tortánkat. Szóval van benne egy kis ártatlan átverés 🙂

30 percig sütjük. A máksütis receptnél leírtam, hogy milyen a sütőm, ezúttal is hasonlóan jártam el, csak a gázlángot nem vettem takarékra, csak az utolsó 5 percben.

Fehér máz: 2 tojásfehérjét kemény habbá verünk, hozzáadjuk a maradék 1 tk nyírfacukrot, és annyi kókuszt amennyit felvesz. Mivel ez nem egy klasszikus krém, nem is lesz olyan könnyen kenhető, de annál egészségesebb :-)! A kihűlt torta tetején egyengessük szét, és immáron nem kell ellenállni a kísértésnek, jöhet a kóstolás!

Nekem nagyon ízlett, sőt mi több a páromnak is! Imádta az állagát, azt, hogy tömény csokiízű, de mégsem tömény az állag maga.

Egy újabb 100% paleo nap kipipálva! nyami 🙂

Szép hétvégét nektek!

Remélem vagytok:-))