Tegnap a rengeteg cukorra hívtam fel a figyelmeteket, amit szinte észrevétlenül képes bevinni az ember italok és édességek formájában, nem is gondolva annak következményeire. Arról viszont nem esett még szó, hogy mennyire lehet könnyű, vagy éppen nehéz lemondani édes finomságainkról.
A cukrászipar gyökerei már az ókori Egyiptomban fellelhetők, ahol akkoriban feltehetőleg mézzel édesítettek, azóta azonban tökélyre fejlesztették, sőt mi több, teljes iparág épül a cukrászatra. Nos ha régen havonta de maximum hetente egyszer jutottak efféle nyalánkságokhoz az emberek, akkor manapság ezt gond nélkül megtehetik naponta akár többször is. Ma már nem számít extrának egy desszert, hiszen a legtöbb ember napi szinten megkívánja, és meg is eszi, vagy meg is issza a maga cukrait. Ebből fakadóan be kell látni, hogy az ezekről való lemondás igencsak kínkeserves lehet.
Végiggondoltam, hogy aki teszem azt túlsúlyos és édesszájú is egyben, az valóságos büntetésként élheti meg ezt a lemondást, sőt mi több, olyan akaraterővel kell bírnia, hogy ezt kivitelezze, mellyel már-már hegyeket mozdíthatna el. De hát tudjuk, önmagunk legyőzése a legnehezebb, és egyben a legnagyobb siker is.
Mit lehet hát tenni, ha már a történelem úgy alakította, hogy olyan világba születtünk, ahol 10 lépésenként akad egy cukrászda, egy fagyizó, egy Fornettis vagy egy delicatess csalogató, nyálelválasztást beindító kirakattal? Legyünk erősek!…persze ezt könnyű mondani, de a kivitelezés kevésbé: látom ezt minden egyes napon, és bevallom engem is próbálnak elcsábítani nap, mint nap.
Ismerősen hangzanak? “- De hát ebben csak minimális cukor van…ugyan már nem halsz bele, ha megkóstolod!” vagy “-Te akkor soha többé nem eszel semmilyen édességet?”, “-Neked elment az eszed!”, “-Teljesen normális enni néha egy sütit. És nyáron sem fogsz fagyit enni?”, “Ezt én sütöttem, és teljesen fitness a cucc, alig van benne cukor…”és ezekhez hasonlók hada.
Ha az ember komolyan gondolja a változást, akkor egy lehetősége van: “NEM”-et mond minden ilyen támadásnak, és tudomást sem vesz a kísértésről, ami egy idő után már nem is kísértés. De mi van akkor, ha mégis elcsábul néha? És mi van az ebből fakadó lelkiismeret furdalással?…Mondhatnám, hogy semmi, néha lehet. Mégsem ezt mondom, hiszen igen sokszor mondtam már ezt, és jót nem szült. Igaz vészesen rosszat sem, mert szerencsém volt, vagy mert fiatal vagyok, DE most már tudom, hogy ezt nem lehet tologatni míg a világ.
A “majd a jövő héttől” vagy “majd hétfőtől” esküdözések sosem jönnek be, és ha már beteg az ember, akkor késő. És azt se felejtsük, hogy az a nyamvadt édesség csak arra a pár pillanatra nyújt örömet, amíg megesszük, utána már csak a baj van, a sajnálkozás és a lelkiismeret furdalás, és az újabb esküdözés, hogy holnaptól…
Nincs olyan, hogy holnaptól, ha komolyan gondolunk valamit, csak olyan, hogy mostantól. Nem érdemes addig halogatni, amíg már túl késő lesz. Tudjátok kik döntenek a paleolit táplálkozás mellett jellemzően? Akik már nagyon betegek és megjártak minden orvost, beszedtek tonnányi gyógyszert, mindhiába. Ők már tudják értékelni az egészséget, mert nekik már nincs meg…És ha újra visszakapják, akkor nincs az a fagyi, nincs az a csoki, nincs az a kakaós csiga vagy sajtos stangli, ami eltántorítaná őket.
Visszatérve a kérdésre, hogy mi van akkor, ha mégis lecsúszik egy cukros nyalánkság? Te mondd meg! A cukormentes, a paleolit vagy éppen a vegetáriánus életmód mind-mind választás, egyikük sem vallás. Éppen ezért Te döntöd el, hogy neked mi a legjobb, Te döntöd el, hogy mennyire vagy szigorú magaddal, vagy éppen mennyire nem.
És, a döntést megkönnyítendő, íme egy remek vasárnapi desszert, amit büntetlenül és lelkiismeret furdalás nélkül lehet enni (persze mértékkel).
Gesztenyepüré
Hozzávalók:
250g natúr gesztenyepüré
250ml kókusztej
2 tk nyírfacukor
1 kk rum aroma
3db stevia édesítő
Elkészítés: A steviát kb 3cl langyos vízben feloldjuk és hozzáadjuk a natúr gesztenyemasszához a rum aromával együtt. Jó összekeverjük, majd krumplinyomón átpréseljük. A korábban hűtőben tárolt kókusztejet nem rázzuk össze, csak a zsíros részét használjuk fel (kikanalazzuk), és habot verünk belőle, amihez hozzáadjuk az 1-2 tk nyírfacukrot (édesszáj függvénye). A habot rátesszük a gesztenyepürére. A tetejét tetszés szerint gyümölccsel és/vagy cukormentes csokireszelékkel díszítjük.
Remélem vagytok:-))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: