A tegnap estét a lányokkal töltöttem, vacsoráztunk, pletyiztünk és a táncolás sem maradt el :-). Az Il Basilico étteremben vacsoráztunk, és ezt pusztán azért említem, mert életem legfinomabb bélszín carpaccio-ját ettem itt, és a többiek is oda voltak az ételekért. Aki kedveli az olasz ízeket mindenképp próbálja ki! Jó hír a paleosoknak is: rugalmasan kezelik a vendéget, így könnyen lehet számunkra megfelelő módosításokat kérni.
Hajnal 3-ra értem haza, így a mai nap nehezebben is indult és az edzés is elmaradt, de azért minden fronton nem hagytam el magam, és befestettem az ünnepi tojásokat.
Kiskoromban mindig a bolti festékért rajongtam, mert azzal a legvadabb színvilágot is a tojásokra lehetett varázsolni, és sokkal nagyobb volt a színpalettánk a nagyiénál. Mama mindig vöröshagyma héjjal festette, és ha ideje volt rá, akkor növénymintákat is kötözött a tojásokra harisnyával, hogy izgalmasabbak legyenek az unokák számára. Minden Húsvétkor rengeteg tojást festettünk, mert akkor erősen élt még a locsolkodási szokás, és kislányként semmi másra nem vágytam ilyenkor, mint rengeteg locsolóra, akiket piros tojással kínáltunk. A szomszéd barátnőkkel mindig versenyben voltunk, és számoltuk, hogy kinek volt több locsolója :-), így a verseny kedvéért egy percre sem mentünk el otthonról, nehogy valamelyik locsolóról lemaradjunk. Bezzeg ma…
A locsolkodási nap estéjén végre elérkezett a tojástörés pillanata, amit mindig nagyon izgatottan vártunk az öcsémmel, hisz újabb verseny kezdődhetett, kinek jut a legkeményebb tojás, amelyik a lehető legtöbbet megtöri, anélkül, hogy felrepedne. Persze, hogy sokkal több tojást törtünk össze, mint amit megehettünk volna, de a nagyi hagymahéjas tojásain kívül mást amúgy sem ehettünk mást. A rengeteg zöld, lila, narancssárga, piros, fújt vagy éppen krepp papírral festett tojás a kukában vagy kutyaeledelként végezte.
Az idők haladtával a tojásfestés egyre inkább a nyűg kategóriába került nálam, és volt olyan év, amikor szinte el is maradt ez a szokás. Anyukám ilyenkor kezébe vette a dolgokat, és nem hagyta a lustaságunkat elfajulni :-). Pár éve azonban újra lázba jöttem a tojásfestéstől, így idén is nagyon készültem már erre a rituáléra.
Mostanra már nekem is központi kérdés az étel minősége, így egyetlen számomra is megbízható opció maradt a pingálásra, mégpedig a hagyma héjjal való festés. Dél-előtt elmentünk tojást venni meg 2 kg lila hagymát és már indulhatott is a móka. Hazaérve már az éhség sem érdekelt, előbb a tojást kellett összekészíteni és csak utána jöhetett az ebéd :-).
A tojásokat jól megmostam, mosogatószivaccsal megsúroltam, hogy a lehető legtisztább felületet kapjam, és a legkevésbé legyen foltos a festett tojás. A hagymákról leszedtem a száraz héjat, egy kis edénybe tettem (10 tojás fér el benne) a tojásokkal együtt, majd felengedtem annyi hideg vízzel, hogy a tojásokat ellepje. Az edénybe 4ek ecetet is tettem. Hogy ez miért kell, azt igazából nem tudom, de anyukám is így csinálja és ez mindig beválik. Ez után lassú tűzön elkezdem főzni, és körülbelül egy órán át főzőm. Közben lehet figyelni a szín intenzitását, és ha kellően sötét, akkor kész is.
Figyelem a tojás végleges színe az, amikor a hagymás festővízből kiemeljük és még vizes. Ha elkészült, kiszedjük a tojásokat egy nylonra, és amint elpárolgott róluk a víz, még forrón beolajozzuk vagy bekenjük őket szalonnával. Érdemes kesztyűt használni, mert nagyon forróak a tojások :-).Ha fakulni kezdenének kihűlés közben, akkor megismételjük a zsírozást.
Nagyon szép és kellemes Húsvétot kívánok nektek!
Remélem vagytok:-))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: