Bye bye depresszió!

Mindig nagyon vonzódtam a mediterrán országokhoz, életmódhoz, és nem mellékesen nagyon fázós vagyok, így anyukám már gyerekkoromban mondogatta, hogy bizonyára rossz helyre születtem :-). Hát ez a szimpátia azóta sem lanyhult, sőt egyre csak erősebb: imádom a forró nyári napokat, a mediterrán növényzetet, oda vagyok a homokos tengerpartért és az összes tengeri herkentyűért.

Szeretem a salátákat és a gyümölcsöket, a könnyű és testes borokat kísérőül, megbabonáz a mediterrán temperamentum és életstílus, az életigenlés, a vidámság, a hangos beszéd és a gesztikulálás. Beindulok a latin zenéktől, és egyszerűen ideálisnak tartom azt, hogy ők simán táncra perdülnek az utcán is, aminek nem megvető tekintetek a tanúi, hanem újabb táncpartnerek, és máris kész az utcabál. Szerintem legmélyen én olasz vagy spanyol lehetek :-).

Mostanság valahogy elég sok ilyen filmet is néztünk: egyik Argentínában játszódott, a másik Spanyolországban egy harmadik pedig Olaszországban, és minden alkalommal úgy jövünk ki a moziból, hogy ha csak egy halvány lépéssel is, de mindig közelebb érzem magam ehhez az élettformához. Sőt ma már ki is mondtam: ha egyszer elköltöznénk innen, az csak mediterrán ország lehet és csak tengerpart :-). Azért titkon remélem egyszer eljön az a nap…

Tudtátok amúgy, hogy a mediterrán népek sokkal kevésbé ismerik a depresszió fogalmát, mint mi? És sokkal kevesebben is élik meg…Múltkor valaki olyan jól megfogalmazta, hogy mexikóiként, amikor idejött Budapestre, egyszerűen nem értette, hogy mi ez a rohanás, állandó készenlét, mindent gyorsan lehet csak megcsinálni…és nem is nagyon ment neki, és máig sem megy ez a kiszámoltság. És pusztán annyit tesz hozzá, hogy Mexikóban is mindig minden megtörténik, befejezésre kerülnek a dolgok csak éppen lassabban. Senki nem sietteti a másikat, nincs nyomás és stressz, inkább nyugi van és ráérés.

Nos beláthatjuk, hogy már a hozzáállás önmagában is depressziómentes, de ezt a vérmérsékletet csak még jobban felerősítik az étkezésükkel. A mediterránok rengeteg halat és egyéb tengeri herkentyűt esznek, náluk az olíva olaj alapabb, mint nálunk a pirospaprika, és nem utolsó sorban sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz az étrendjük. Már-már ideálisnak tűnhet ez az életmód, de tudni kell, hogy a gabonafélék (péktermékek, tészták) szintén az alapétrend részét képezik náluk, ahogy a tejtermékek is. Mégis sokkal de sokkal kevésbé depressziósak.

Ez leginkább annak köszönhető, hogy a nagy mennyiségű hal, mag, illetve nyers zöldség és gyümölcs fogyasztásuk valamilyen szinten kompenzálja az egyébként káros gabonákat és a tejet. Igaz arról igazán senki nem beszél, hogy ezen az égövön a hölgyek nem éppen az agyament fogyókúráikról ismertek, és nem is a kalóriaszámolgatásról, hanem sokkal inkább a kerek formáikról és az élet nagy kanállal való habzsolásáról. Szóval a gabonafélék és cukrok itt is hatnak, de nem annyira, mint nálunk, ahol ezek az alapélelmiszerek, illetve zöldséget meg gyümölcsöt a társadalom nagy része nem is eszik, halat meg még kevésbé.

A mediterránok imádnak enni, sőt náluk központi szerepet tölt be az étkezés a mindennapokban. Mondhatnátok, hogy de hát mi is szeretünk enni….ez igaz, csak éppen nem nagyon tudunk. Nálunk nincs meg az étkezés kultúrája (általában beszélek). A mediterrán országokban nem véletlen a szieszta. Ők megadják a módját minden egyes nap. Számukra ismeretlen az autóban vezetés közben benyomott hamburger, a 2 perc alatt lábon elfogyasztott 2 órája megsült pizzaszelet, vagy a saláta nélküli étkezés. Ezzel szemben mi élen járunk ebben.

A mediterrán életmód egyetlen hátrányát a gabonafogyasztásban látom a legnagyobb mértékben, hiszen alapélelmiszernek számít és hát bizonyára ennek köszönhető az e vidékeken ismeretes “tonna donna” kifejezés, ahol a mammák elég komoly súlyokat mozgatnak meg nap, mint nap a saját személyükben. Ami tejtermékeket illeti, azok csak remekül alátesznek a gabonának, hiszen egy jó karéj bagettel, paillasee-al vagy ciabattaval fogyasztott zsíros lágysajt nem éppen fitnessz étel és egyáltalán nem is egészséges. Hogy élvezeti cikk-e, nos ezt nem vonom kétségbe…de a gyógyszeripar világában az egészségünk is legalább ugyanilyen élvezeti cikk, sőt.

Summa summarum: a mediterrán életmód kiváló depresszió ellenes orvosság! Meg kell tanulnunk tőlük kiabálni, kiadni magunkból a dühöt ott ahol kell! (és nem valaki máson, aki nem érti az egészet és nem is tehet róla). Meg kell tanulnunk ugyanúgy nevetni, imádni az életet és pozitívan állni hozzá mindenhez, ahogyan ők teszik! Megtanulhatnánk ugyanúgy gesztikulálni is mert az annyira kifejező és szexi! És végül megtanulhatnánk tőlük étkezni, megadni a módját, időt szánni rá, megtanulhatnánk jókat beszélgetni a családi asztalnál evés közben, de érdemes lenne immáron arra is figyelni, hogy csak a hasznos élelmiszereit vegyük át a mediterrán konyhának…és akkor máris paleo mediterránok leszünk és depresszió mentesek :-)!

Remélem vagytok:-))