Jelentem túlélem a náthát, sőt mi több, ma már egész komoly kihívásokat éltem túl a péntek 13, 13 órakor kezdődő tárgyalás mellett, így el kell ismerjem, hogy mégis van értelme C vitamint szedni :-). A tegnapi 3x2000mg úgy tűnik annyira sokkolta a bacikat, hogy a nagyrészük jobbnak látta továbbállni.
Ha tegnap az egész napot az ágyban töltöttem, akkor a mait végigpörögtem, sőt shoppingoltam is egy kicsit, úgy, hogy hétvégén valami nagyon tömény csokis dolgot sütök és gyümölcsszósz is lesz hozzá :-). Még nincs meg a teljes koncepció, de majd jól megleplek vele benneteket.
Tudjátok, azon gondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy számos ember megriad, sőt mi több frászt kap a cukormentes szó hallatán, arról nem is beszélve, hogy elutasítja, hogy ő a cukormentes életforma mellett foglal(na) állást. Mintha valami olyasmit propagálnék, hogy soha többé nem ehetsz semmilyen édességet, innentől komoly megvonások következnek és próbálj meg alkalmazkodni, vagy süllyedj el. Pedig hát egyáltalán nem erről szól a fáma…legalábbis remélem, hogy nem ez megy át.
Millió féle édességet lehet enni, csak épp nem klasszikus finomított cukorból. Az egészséges sütik-csokik is legalább ugyanolyan ízletesek, édesek, és ráadásul nem teszik tönkre a szervezetünket, mint “klasszikus” társaik…vajon miért kell ettől ennyire óckodni? Lehet, hogy a sütés-főzés miatt? Ennyire ellustult a társadalom, hogy csak a kész bolti cucc a nyerő, amit pusztán ki kell bontani és már lehet is tolni? Tényleg ennyire elhanyagolnánk a testünket és a szervezetünket?
Annyira érdekes megfigyelni amúgy, hogy keletről nyugatra haladva a Föld nevű bolygón az étkezési színvonal rohamos romlását tapasztalhatjuk. És ez valahogy együtt jár a társadalom fejlettségi színvonalával is, bár Távol-Keletre ez már nem érvényes, hiszen rohamosan fejlődnek, de jól étkezni azért nem felejtettek el…hozzánk képest legalábbis. Ha azt mondjuk, márpedig azt mondjuk, hogy Afrika a legelmaradottabb kontinens, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ott élnek a legegészségesebben az emberek, anélkül, hogy naphosszat izzadnának valami konditeremben. Igen tudom, ők azt sem tudják, hogy mi a konditerem, hisz sokuknak még cipőjük sincs…Úgy tűnik a kényelem elhozza a minőségi táplálkozás elhanyagolását is.
Ezzel szemben Amerika a legfejlettebb ország, cserében ott él a legtöbb rettentően-túlsúlyos ember, ott a legnagyobb a gyermekkori elhízás aránya, amihez társul a cukorbetegség illetve a szív- és érrendszeri problémák. Értitek ezt? Valahogy azt gondolnám, hogy minél felvilágosultabb és modernebb egy társadalom, annál jobban figyel nem pusztán a kütyük fejlesztésére, de a saját testének és egészségének karbantartására is. És pont nem így van…a kényelem együtt jár a lustasággal, ami maga után vonja automatikusan az étkezési színvonal romlását, hiszen szinte mindegy, hogy miből van, csak finom legyen. Lehet, hogy az illető “étel” fröccsöntött műanyag ízfokozókkal turbózva, de mégis megeszik, mert “finom” :-).
Bizonyára sokan jöttök azzal, hogy az amerikaiak mégis tovább élnek, mint az afrikai bennszülöttek. Nos így van, hiszen Amerikában nincs kétnaponta polgárháború, és az ételért sem ölik egymást az emberek, sőt mi több a szavannák hipergyors lakói elől sem kell túl sűrűn menekülniük. Az viszont tény, hogy az afro-amerikaiak és az afrikaiak bár hasonló génállománnyal rendelkeznek, mégis sokkal magasabb arányban cukorbetegek, túlsúlyosak, depressziósak stb, mint az Őshazában élő társaik.
Szóval hiába vagyunk büszkék arra, hogy mi itt az öreg kontinensen sokkal műveltebbek, tájékozottabbak és tanultabbak vagyunk, sőt nagy múltra és kultúrára visszatekintő történelmünk van amerikai versenytársainkhoz képest, mégsem tudunk különbek lenni…És nemhogy nem tudunk különbek lenni, de a negatív példát látva is ugyanabba a gödörbe igyekszünk nagy sebesen. Szóval, akkor mire is olyan nagy a mellényünk? Arra, hogy nálunk alacsonyabb a túlsúlyos gyerekek aránya? Nos ha így folytatjuk, akkor már nem sokáig.
Nem arról beszélek, hogy rögtön át kell esni a ló túlsó oldalára, és holnaptól többé senki ne egyen se cukrot, se tejet, se gabonát (hm, igen sokan csődölnének be :-)), mert bár mindenki egészségesebb lenne, mégsem megy mindenkinek egyik napról a másikra, és ez nem baj. Sőt arról sem beszélek, hogy ha nagy ritkán megeszel egy klasszikus cukros sütit, akkor abból lelkiismereti problémát kellene csinálnod, netalán attól kellene tartanod, hogy ezzel tönkretetted a korábbi “diétádat”, mert nem így van.
A mérték és a fokozatosság remek elvnek bizonyul, ha az akaratunk nem elég erős. Nem az számít, hogy mit eszel egy nap, hanem az, hogy mit eszel egy héten vagy egy hónapon át. Egyszer-kétszer elcsábulhatsz, de tudnod kell, hogy hol van a néha elcsábulni és a néha helyesen étkezni közti különbség. Hogy vajon megéri-e az erőfeszítést? Gondolj arra, hogy mennyire megvisel egy nátha…majd képzeld el, hogy milyen lehet ettől sokkal durvább betegségekkel együtt élni és nem teljes életet élni. Én azt gondolom, hogy megéri, hisz nincs más dolgod, mint a klasszikus cukrot nyírfacukorra vagy steviára cserélni :-).
Remélem vagytok:-))
P.S. Folyamatosan frissülő ötletek, receptek, tippek, tapasztalatok a Facebookon is! Csatlakozz Te is, hogy ne maradj le semmiről 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: