Hogy egyszerű-e az egészséges életmód? NEM! Hogy lemondásokkal jár-e? IGEN! Hogy folyamatosan szembesül-e az ember azzal, hogy amit éveken át rágtak a fülébe a dietetikusok, orvosok és a reklámok, nem jó? IGEN! Sőt nagyon káros? IGEN! Hogy hallom-e napi szinten, hogy mi a fenéért vonok meg dolgokat magamtól, hisz valamitől meg kell halni? IGEN! Hogy kívánok-e néha egy-egy sütit? NEM! És egy-egy klasszikus fagyit? IGEEEN! Hogy megveszem-e? NEM!
És folytathatnám a kérdések hadát annak kapcsán, hogy milyen a paleo életmód, de egy kérdés számít csak igazán: jobban érzem magam tőle??? IGEN, SOKKAL JOBBAN! És innentől nincs is értelme a többi kérdésnek. És az a célom, hogy ti is úgy érezzétek magatokat ahogyan én, hogy megszűnjenek a kétségek, a magyarázkodások, a mondvacsinált ellen-indokok. De ehhez még kell pár tudnivaló, hogy teljesen tiszta legyen a kép.
Úgy döntöttem, az olajok után a magokról írok részletesebben, egyrészt mert közös a szál, másrészt mert imádjuk őket, harmadrészt, mert mi paleosok előszeretettel illesztjük be őket a mindennapi étrendünkbe. Hogy ez így jó-e? Attól függ 🙂
Szerintem hamarosan elérkezik az a szint, amikor már elegetek lesz abból, hogy mi mindent nem szabad, és nekem estek :-). De higgyétek el, ezt értetek teszem, mert én azt gondolom, hogy ha meg is kell halni valamitől (persze, mindenkinek eljön az utolsó órája), egyáltalán nem mindegy, hogy mitől és milyen körülmények között.
Na de nézzük a magokat. A zsíros étkezés részeként tekintik sokan a magokat, ami nem igazán jó döntés. A magok valóban rengeteg ásványianyagot tartalmaznak, mellettük viszont nagy mennyiségű PUFA-t (többszörösen telítetlen zsírsavak)is, főként omega6 zsírsavat, ami mint a korábbi írásból tudjuk, nem jó csak igen pici mennyiségben. Mindemellett a magok és diófélék, ahogy számos más növény is, amit kiiktattunk az étrendünkből, rendelkeznek olyan védekező mechanizmusokkal, melyek nem éppen hasznosak az emberi szervezet számára. Tény és való, hogy az a lektin mennyiség ami a magokban van sosem fog autoimmun betegségeket okozni, mint pl. a glutén, de akinek már vannak emésztési problémái, vagy IBS, annak mindenképpen el kellene hagynia a magokat teljes mértékben.
A lektin mellett, azonban a magvak fitinsav tartalma nem elhanyagolandó az egészséges ember számára sem. A fitinsav egy speciális védekezőmechanizmusa a magvaknak, aminek az időszerű csírázásban van szerepe. Ez a fránya fitinsav azonban nem éppen barátságos a mi szervezetünkkel, hiszen kötéseket képez az általunk bevitt ásványi anyagokkal, és nem hagyja őket felszívódni. Így aztán kétpofára tolhatjuk a magokat a rengeteg ásványianyag miatt, mert nem túl sok kerül belőlük hasznosításra :-(. DE! erre még mindig azt mondom, hogy ez nem egy rettenet nagy probléma, hiszen ha a magokat sós vízbe áztatjuk olyan 12 órára (én éjszakára szoktam), leöblítjük, majd kiszárítjuk, akkor ez a fitinsav már nem is jelent problémát, hisz kiázik belőle (lévén, hogy a víz a csírázási körülményt jelenti a mag számára). Arra kell csak figyelni ha sütőben szárítjuk, hogy a lehető legalacsonyabb hőfokon tegyük azt, sőt én a sütő ajtaját is nyitva hagyom résnyire. Nem muszáj kiszárítani, de nedves állagában gyorsan el kell fogyasztani, mert romlandó.
Nnna gondolom sokan fellélegeztetek, hogy akkor mégiscsak lehet magokat enni, hisz fitinsav kipipálva, csak azt a fránya omega6-ot se felejtsétek el. Biztos sokatoknak eszébe jut, hogy ácsi, a magokban omega3 is van bőven, szóval akkor miről is beszélek én itt??? Nos ez tényleg így van, csak épp az a probléma ezzel az omega3 zsírsav formulával, ami a magokban van, hogy nagyon instabil (ALA formátumú, azaz rövid szénláncú), tehát nem tud hasznosulni a szervezetünkben, sőt inkább káros. A hosszú szénláncú (EPA és DHA) omega3 a zsíros vad halakban található meg, illetve az állati zsírokban, így azt ilyen ételekkel lehet és kell pótolni.
Vegyük sorban:
A makadámia dióban nagyon alacsony a PUFA (100g-ban csupán 1,5g) így ezt lehet nyugodt szívvel nagyobb mennyiségben is fogyasztani 🙂 (Gondoltam a bajnokkal indítok:-). Áztatni sem feltétlenül kell, pláne, hogy a fitinsav tartalma is elhanyagolható. A makadámia diónak magas a tiamin (avagy B1 vitamin), réz és mangán tartalma.
A gesztenye is hasonlóan szuperjó, hisz alacsony a PUFA tartalma (100g-ban mindössze 0,9g) és a fitinsav tartalma is, sőt ez magasabb hőmérsékleten is stabil, így nem kell tartani a pirításától, sütésétől. A gesztenye az egyetlen értékelhető C vitamin mennyiséget tartalmazó mag, mellette pedig réz, mangán és B6 vitamin is található benne.
A mandula közepesen magas PUFA tartalommal bír (100g-ban 12g, többnyire omega6). Remek mangán, réz, magnézium, E vitamin és riboflavin forrás mértékkel való fogyasztás esetén.
A pisztácia is a közepes mezőnyben foglal helyet (100g-ban 13g) PUFA mennyiség szempontból, ami az ásványianyagokat illeti réz, tiamin, mangán és B6 vitamint lehet tőle remélni :-).
Most viszont kapjatok a szívetekhez, a dió következik, aminek igen magas a PUFA tartalma (100g-ban 47,2g!!). Sokan dicsőítik a magas omega3 tartalma miatt, ami 100g-ban 9g, de ez még mindig igen kevés lenne az omega6 kiegyensúlyozásához. Szóval nagyon nagyon mértékkel tessék ezt a mangán, magnézium és réz forrást nassolni.
A törökmogyoró is a közepes frontot erősíti (100g-ban 7,9g) többszörösen telítetlen zsírsavak szintjén, E vitamint, tiamint, rezet és mangánt tartalmaz.
A kesudió hasonló a törökmogyoróhoz (100g-ban 7,8g), de a magnézium, réz és mangán mellett foszfort is tartalmaz.
A paradió (brazil dió) sajnos 20,6g PUFA-t tartalmaz 100g-ban, de nagyon magas a szelén tartalma, így emiatt érdemes fogyasztani. Rossz hír azoknak aki imádják (pl. jómagam), hogy 2-3 szem is elég a szelén pótlására, sőt mi több, a túlzott szelén bevitel toxikus hatással bír. A szelén mellett magnéziumot és rezet is tartalmaz.
Sajnos a tökmagnak is magas a PUFA tartalma (100g-ban 21g), szóval ezt sem ajánlatos folyamatosan nassolni egy 2 órás film mellett :-). A tökmag mellett szól azonban magas magnézium tartalma (ami a legtöbb ember étrendjéből hiányzik), mellette pedig rezet, mangánt, foszfort és vasat is tartalmaz.
A napraforgómag, alias szotyi sem kecsegtet semmi jóval (100g-ban 23g PUFA), viszont tartalmaz E vitamint, tiamint, magnéziumot, mangánt, rezet és szelént.
A szezámmag PUFA tartalma szintén magas (100g-ban 21,8g), de remek kálcium, magnézium, vas, réz és mangán forrás.
A lenmag omega3-ban veri az összes többi magot, hisz PUFA tartalmának nagy részét ez teszi ki (100g-ban 28,7g), viszont sajnos ez az ALA formátumú omega3, így aztán nem sokra megyünk vele.
A leglényegesebb magokat gyűjtöttem ki, és ha valaki hiányolná a földimogyorót, az azért hibádzik a felsorolásból, mert egyrészt nem paleo, másrészt azért nem paleo, mert valójában nem a magok és diófélék családjába tartozik, hanem a hüvelyesekébe, amiket ugye mellőzünk.
Összegzésként annyit, hogy érdemes kiáztatni a magokat, hogy legalább a fitinsav veszélyt likvidáljuk, illetve érdemes őket kis mennyiségben, odafigyeléssel fogyasztani. A fenyőmag és a dió a lehető legrosszabb választás, így azokat külön érdemes kispadra küldeni és csak nagy ritkán elővenni, mértékkel :-).
P.S. Ne felejtsétek a Cukormentest, mert ott mindig történik valami :-). Ne maradjatok le: Lájkoljátok! 🙂