Abban nőttem fel, hogy a nagypapám a bableves mellé fogta a hagymát vagy az erős paprikát, belemártotta a levesbe, majd utána a sóba, és így fél ujjnyi sóval harapta el, de minden mást is ehhez hasonló módon sózott. Közben mindenki sápítozott, óva intette, hogy hagyja ezt abba, mire ő csak legyintett és annyit válaszolt, hogy vesztett ő elég sót az orosz fogságban, majd utána a gyárban, azt most be kell pótolnia…és szigorúan pótolta is minden egyes nap. 83 évet élet a drágám, és nem a sófogyasztás vitte el.
Szóval ezek után eléggé ellentmondásos viszony alakult ki köztem meg a só között, amikor az folyt mindenhonnan, hogy a só rettentő káros, hiszen magas vérnyomást eredményez. Valószínűleg nem csak én nyeltem ezt be, hanem mindenki más is…Na de mielőtt még bármilyen tanulmányt lapoznánk fel, álljunk görbén és beszéljünk egyenesen: az izzadságunk milyen ízű? Hát nem cukros az biztos…Az izzadság márpedig elég természetes és megakadályozhatatlan dolog, és az, hogy sós, elég evidens módon tükrözi azt, hogy sóra márpedig szükségünk van, mert cukrosat ha eddig nem izzadtunk valószínűleg továbbra sem fogunk. Ahhoz pedig, hogy méregtelenítés közben sós lehessen az izzadtság, sóra van szükség. Ezt mondja a józan paraszti ész, de nézzük mit mond a tudomány.
A legtöbb kísérlet arról szól (és most nem csak a sóra gondolok), hogy fognak x darab patkányt és elkezdik őket kínozni. Tökjó! És miután megtapasztalnak bizonyos dolgokat, közlik, hogy az azért káros, mert a patkányok így meg úgy reagáltak rá…Oké, de kérdem én, mi is patkányok vagyunk vagy mi? számos dolog van, amire még a legközelebbi “rokonaink”, az emberszabású majmok is máshogyan reagálnak, mint mi….hát még a patkányok. A másik dolog, amit szintén jó tudni ezekről a kísérletekről az, hogy amikor azt mondják, hogy “a magas sófogyasztástól megnőtt a patkányok vérnyomása”, az az ember számára is irreális adag sót jelent (vagy éppen mást, attól függ, hogy mi a kísérlet tárgya).
Na de nézzük az elejéről, józan paraszti ésszel: ha a patkány, vagy a csimpánz soha nem izzad sósan, akkor bizonyára evolúciója során nem sok köze van a sóhoz. Az ember sósan izzad, valószínűleg több köze van a sóhoz (számos elmélet van, miszerint az élet a sós őstengerekben kezdődött, melyhez az embernek is igen sok köze van). Amúgy egy átlagos testtömegű ember szervezetében 250g só van. Tehát, ha olyan állatokat kínzunk sóval, amiknek nem sok közük van a sóhoz, bizonyára nem érdemes egyenes arányú következtetéseket levonni illetve viszonyítási alapokat meghatározni az emberrel, aki márpedig sósan izzad.
A sómítosz a ’20 század közepe táján alapozta meg magát természetesen patkánykísérletekkel. És mivel a patkányoknál a magas sóbevitel (10-15g/nap, amennyit a mai modern ember fogyaszt) vérnyomás emelkedéshez vezetett, a következtetés máris megvolt: ne egyél sót, mert veszélyes! Ha megint józan paraszti észre váltunk, akkor rájövünk, hogy egy patkány fizikuma jóval kisebb az emberénél, tehát ha egy patkánnyal annyi sót etettek, amennyit egy ember eszik meg naponta, az körülbelül olyan 30-40 szeres szorzóval értendő…kérdem én, egy ember mikor eszik meg kb 500g sót naponta? …Hát ennyire volt releváns ez a kísérlet…és ma is ezt tanítják és kísérletezik, persze továbbra is patkányokkal és hasonló mennyiségekkel.
Az Intersalt kísérlet, ami az egyik legnagyobb és legmérvadóbb a sómítosz létrejöttében azt mutatták ki, hogy a sónak annyi köze van a vérnyomás növekedéshez, mint a gólyák számának a gyerekek születéséhez. Csak éppen rosszul értelmeztek dolgokat, többek között az adatokat is. Az adatok elemzésénél az átlag általában rossz mutató, mert ha van pár nagyon alacsony vagy éppen nagyon magas értékünk, az a tömeg értékét is nagyon elviszi valamelyik irányba, így nem feltétlen lesz releváns a következtetésünk. Így van ez akkor is, amikor az adatok ábrázolásában trendeket vizsgálunk. A kieső adatok elviszik a következtetést: erre nincs jobb példa, mint a gólyák és újszülöttek számának korrelációja.
2002-ben megjelent írások már azt bizonygatták a korábbi kutatásokkal szemben, hogy a sócsökkentés jó lehet bizonyos népcsoportoknál, de általánosságban kijelentve egyáltalán nem igaz, sőt veszélyes is lehet. A sportolók esetében a lecsökkentett sófogyasztás igen veszélyes lehet, hiszen szükségük van az elektrolitok pótlására, ahogyan a 2-es típusú cukorbetegeknél a visszafogott sófogyasztás szívelégtelenséghez vezethet. Ami az egészséges embert illeti, a csökkentett sófogyasztás is inzulinrezisztenciához vezethet, ami a cukorbetegség küszöbe.
Amit érdemes tudni: a népcsoportok között igenis vannak genetikai különbségek a sóvisszatartást tekintetében is. Máshogyan bírja, avagy nem bírja egy afrikai ember a sófogyasztást, mint egy japán, vagy éppen európai, lévén, hogy az ember az evolúció során alkalmazkodott a környezetéhez és a klímához is. Egy afrikai bizonyára megszenvedné a mi sófogyasztásunkat, ahogyan mi is az ő sófogyasztásukat. Szóval ez a só téma egyáltalán nem olyan fehér vagy fekete ahogyan azt szeretnénk, de európaiként (és egészségesként) jobb ha elhessegetjük a só “ördögöt” és normális keretek közt fogyasztjuk, különben többet ártunk, mint használunk. Kivételt képeznek persze a vesebetegek, náluk a só olyan, mint a cukorbetegeknél a cukor.
A só nem ellenség, sőt a drasztikusan lecsökkentett sófogyasztás arra készteti a vesét, hogy sót tartson vissza. A “magas” sófogyasztás a “legenda” szerint vizet tart vissza, és ettől megnő a vérnyomás. Ennek az ellenkezőjét immáron több kutatás is bizonyítja, így nem kell tartani a sótól, hiszen jól tudjuk, ha nem adunk meg valamit a szervezetünknek, akkor az megszerzi magának valamilyen formában, csak ez a túlélési reflex nem biztos, hogy egészséges, sőt.
A nyugati típusú táplálkozással szemben a paleo étrendben sokkal kevesebb a só, mivel nem fogyasztunk finomított ételeket, kenyeret, konzerveket stb. Éppen ezért számunkra kiemelten fontos a sófogyasztás, hiszen ha mi nem gondoskodunk róla, más nem nagyon fog, mert mást nem nagyon eszünk meg :-). Egyetlen dologra érdemes csak figyelni: aki kizárólag tengeri sót fogyaszt, az pótolja szervezetében a jódot.
Időközben elkészült a málnás és mandulás fagyi is 🙂 Ha érdekel a recept, katt:
P.S. Katt a Cukormentesre receptekért, edzéstippekért! Légy képben az egészséggel 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: