Az utóbbi időben valahogy egyre több olyan emberrel találkozom, aki cukorbetegséggel vagy inzulinrezisztenicával küzd. Legutóbb éppen hétvégén egy régen látott évfolyamtársammal alakult közösre a program, és mivel az első adódó étkezésnél kiderül, hogy nem eszek meg bármit, ez rögtön megalapozza a beszélgetés hátralévő részét. Így volt ez ezúttal is, így se perc alatt kiderült, hogy a Szilvinél nem régen inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak. El is mesélte, hogy igazából csak azért ment el orvoshoz, mert bármivel próbálkozott, sehogyan nem tudott fogyni egy dekát sem. Az ok gyorsan ki is derült, és Szilvi meg is kapta a jó kis diétáját meg a pirulát, ami összességében mentjegy a II.-es típusú cukorbetegség nevű vonatra.
Mit tett a Szilvi: bizonyára ahogyan sokan mások is tettek volna, szépen betart minden utasítást, szedi a gyógyszert és a telefonját is jelzőre állította 3 óránként, hogy a szükséges szénhidrát mennyiség ki ne maradjon. Mi lett az eredmény pár hét alatt rendszeres sport mellett??? SEMMI, az összes kiló a helyén…mert ugye ilyenkor fogyni is kell ahhoz, hogy a szervezet elkezdjen helyreállni.
Annyira sokan élnek homályban ami a “cukor” frontot illeti, hogy most már belemerülök kicsit a témába, hátha páran rájönnek, hogy nem a pirula és nem is a 3 óránkénti étkezés a megoldás. Ha elgondolkodunk kicsit, hogy a cukorbetegség kiket érint, akkor a szüleink azt mondanák, hogy az “öregeket” (70 év környékén), mi is azt mondjuk, hogy az “öregeket” (55-60 év környékén), de a tőlünk 10 évvel fiatalabbak már azt mondják, hogy az “öregeket” ( 30 felett) és a tőlük 10 évvel fiatalabbak már azt fogják mondani, hogy mindenkit. Évről évre több a cukorbeteg, az inzulinrezisztencia, ami a II-es típusú cukorbetegség előfutára, pedig már igen fiatal korban megmutatkozik. Hogy miért van ez? Két oka lehet valószínűleg, és megint csak józan paraszti ész kell hozzá: egyrészt a kezelés nem minősül helyénvalónak, hisz ahelyett, hogy csökkenne a cukrosok száma az évről-évre drasztikusan nő, másrészt pedig az étkezés, ami annyira modern már, hogy a szervezetünk felmondja tőle a szolgálatot.
A cukorbetegség és az inzulinrezisztencia a modern, szénhidrát és finomított cukrokban gazdag táplálkozás eredménye. Nézzük, hogy működik: az ember megeszi a szénhidrátot, amit a szervezet glükozzá konvertál. A szervezet azonban nem tud mit kezdeni a rengeteg glükózzal (hiszen a modern táplálkozás rengeteg szénhidrátot tartalmaz), így elkezd inzulint termelni a hasnyálmirigy, hogy az elősegítse a glükóz izmokba való jutását. Az izmoknak ez a glükóz a “benzin”, de ahogy az autóba sem lehet végtelen sokat tankolni, így az izmok is telítődnek és bezárkóznak. a rengeteg glükóz azonban továbbra is “lóg a levegőben” így a hasnyálmirigy még több inzulint termel, hogy az izmokat jobb belátásra bírja. Ez persze nem következik be, így a hasnyálmirigy csak termeli és termeli az inzulint, amire az izmok rezisztenssé válnak, a glükóz pedig szépen lerakódik zsírként, és meg is van a hízás. Innentől a szervezet már nem tudja rendesen feldolgozni a szénhidrátokat és kialakul a II-es típusú cukorbetegség, amire persze az a modern orvoslás megoldása, hogy szénhidrátot mindenképp előír, hiszen arra mindenkinek “nagy szüksége van”. Mivel azonban a feldolgozás nem teljeskörű, ezért előírnak mellé inzulint is, hogy az majd “segítsen”. Hát én első hallásra is eléggé paradoxnak gondolom a helyzetet…és a valóságban is elég paradox, hiszen gyógyulás még nem igazán lett ezekből :-(.
A modern étkezés a rengeteg szénhidrát mellett toxinokat is biztosít dögivel, amik aztán megspékelik rendesen a helyzetet. Az olyan toxinok, mint a glutén vagy a lektinek, áteresztő bélfalat eredményeznek, minek köszönhetően ezek a toxinok visszakerülnek a véráramba, gyulladásokat okoznak és autoimmun reakciót váltanak ki, így kialakul az I-es típusú cukorbetegség. Az I-es típusú cukorbetegség esetén már teljes inzulinhiány van, hiszen a hasnyálmirigy béta sejtjei kipusztulnak, így nincs mi inzulint termeljen.
II-es típusú cukorbetegség esetén nem feltétlen van szükség inzulin pótlásra, de a vérben lévő állandó magas glükózszinttel már nem tud mit kezdeni a hasnyálmirigy, és felmondja a szolgálatot. Ezek után a magas vércukorszint vakságot, impotenciát, infarktust, érszűkületet okoz, arról nem is beszélve, hogy a rák küszöbe, hiszen a ráksejtek imádják a cukrot.
Mi a teendő ilyenkor: az ember fogja és elmegy orvoshoz, aki azonnal diétát és gyógyszert ír elő. A gyógyszertől a hasnyálmirigy előbb-utóbb bemondja az unalmast, a diétától pedig a tünetek nem fognak megszűnni, csupán megnyújtják a folyamatot (hisz szénhidrát fogyasztás továbbra is lesz, és a legtöbb cukros a gabona mellett előszeretettel tolja befelé a banánt, szőlőt, aszalt gyümölcsöket diéta gyanánt), ami még több gyógyszert jelent, ami még több pénz ugyebár. És már nem is kérdés, hogy a cukorbetegség is jó biznisz egyeseknek, és még mekkora biznisz lesz, hiszen úgy terjed, hogy öröm nézni.
Na és mi van akkor, ha teszem azt, ott vagyok én vagy valaki hozzám hasonlóan gondolkodó, és minden érdek nélkül azt mondja, hogy felejtsd el azt a diétát, és térj át a paleora vagy a ketogén diétára, és a gyógyszereket is elfelejtheted. Nos az van, hogy néznek furcsán, hisz, hogy jövök én ahhoz, hogy felülírjam az amit a doktorbácsi mondott…de kérdem én: ha a doktorbácsi mosolyogva azt mondja, hogy ugorj a kútba, akkor megteszed? :-)Nem kell elhinni azt amit mondok, hisz én is csak olvasok rengeteget és levonom a következtetéseket…lehet olvasni is, a lényeg pusztán az lenne, hogy ne fejjel menjünk a falba, hisz azért van a fejünk, hogy használjuk :-).
És végezetül már csak annyi, hogy a paleo életmód miért lehet hatékony inzulinrezisztencia meg cukorbetegség esetén (is): mert nagyon alacsony a szénhidráttartalma, tehát a vércukrot nem ugráltatja, elutasít minden olyan “ételt” ami ártalmas a szervezet számára (glutént, lektint, tartósítószert, finomított cukrot, laktózt tartalmaz), tehát nem lesz gyulladás a szervezetben, promotálja a rendszeres testmozgást és a kellő mennyiségű alvást is. Paleoval garantált a hasi zsírtól és a túlsúlytól való szabadulás, a szervezet tápanyagokkal való feltöltése, az egyenletes vércukorszint, a gyulladások gyógyulása, a metabolizmus helyreállása, az energia raktárak feltöltődése…és mindezek következtében a szervezet megkapja azokat a szükségleteket, amik segítségével meggyógyítja saját magát. Mert egyedül a szervezet képes magát meggyógyítani, a gyógyszerek csak tüneteket kezelnek.
Szóval miért annyira furcsa ez az egész? Mert nem mondja azt (most sarkítok), hogy ha allergiás vagy a mézre, akkor csak kevés mézet egyél??? Meg nem állít egyéb paradoxonokat??
A lényeg az, hogy gyógyulási lehetőség igenis van, a kérdés csak annyi, hogy gyógyulni akar az ember vagy inkább gyógyszert szedni 🙂
P.S. Szilvi elvileg nyitott a gyógyulásra….meglátjuk mi lesz 🙂
Katt a Cukormentesre az újabb receptekért, finomságokért, tippekért…hogy képben légy az egészséggel 🙂 Like!
sajnálatos lustaság és nemtörődömség, hogy egy ma újdonsült cukorbeteg is azt a diétás tanácsot kapja meg, amit a hetvenes években összeírtak, rajta a bakonyi kenyérrel (hol lehet azt venni, mi az, kérdezheti bárki), és azzal az egyszerű utasítással, hogy reggel egy zsemle, mintha a zsemle egy etalon lenen, mintha nem lenne minden boltban más-más méretű és összetételű. ha egy cukorbetegnek azt mondom, hagyja a csudába az értéktelen zsemlét, reszeljen le egy szál sárgarépát egy almával, igyon hozzá egy bögre teát, azt hiszi, meg akarom gyilkolni, neki az a napi három zsemle fel van írva, különben jön a kóma. és ez még nem is egy paleo-nem paleo kérdés, mindössze annyi, hogy a hivatalos diabetesz dieta egy igen elavult, es a vegtelensegig leegyszerusitett dolog.
azt meg mar meg sem emlitem, hogy nyilvanvaloan letezett szuletett inzuin anyagcsere betegseg, csak inzulin hijan az elso szelet dinnyenel ert veget az elet, mint annyi mas betegegben is, mig nem leteztek es prosperatak a gyogyszergyarak, elmaradt a fel eleten at tartó agónia, es ha azt mondom ez rendjen is volt igy, akkor az mar igazan sok indulatot kelthet…
Én most találtam rá a blogra. Decemberben diagnosztizáltak nálam inzulinrezisztenciát. Amit róla tudni kell: kiskorom óta NAGYON vékony vagyok, nálam nemhogy zsírmáj, még a kellő zsírmennyiség is alig van meg, ha hízom, akkor is fenékre/combra megy, a hasamon egy deka sincs (még a rendes subcutan se). Azonban édesanyám kezeletlen gesztációs diabéteszes volt, amikor engem várt, hamarabb is jöttem 1 hónappal (3.2 kg-mal, tehát a súlyom nagyobb volt, mint az általános). Kiskorom óta küzdök étkezés utáni rosszulléttel (szédülés, ájulás stb). Ezt csak most decemberben sikerült végre kivizsgáltatni, mert az eddigi orvosaim nem tartották indokoltnak, mert vékony vagyok… A terheléses cukorvizsgálat azt hozta ki, hogy az éhgyomri cukrom tökéletes (az éhgyomri inzulin kicsit magasabb), azonban a terhelt cukrom beesik jóval az éhgyomri alá, az inzulin pedig felmegy az egekbe, ettől voltak a rosszulléteim. Azóta diétázom (pedig nagy fehér kenyér imádó voltam, most áttértem a tönkölyre). Próbálom a paleo-t is beiktatni az életembe, de van pár olyan dolog, ami számomra betarthatatlan (pl. tavasszal, amikor érik a zöldborsónk, a kedvenc időszakom, imádom nyersen megenni uzsonna gyanánt, és nem mondok le róla a paleo kedvéért sem :)). Szerintem a mérték igenis fontos, nem lesz abból probléma, ha eszik az ember zöldborsót, vagy iszik egy pohár tejet (ami nálunk a párom latózintoleranciája miatt laktózmentes), ha mellette figyel a többire.
orokke12345@citromail.hu:
Én alapból paleo ellenes vagyok (sajnos emberi tényezők miatt- olyanok erőltették rám, akiket nem szeretek), DE el kell ismernem, hogy hatásos. IR-es ismerőseim közül ketten is javítottak értékeiken annyit, hogy már nem kell gyógyszert szedniük és én is sok mindent becsempésztem a paleoból az étrendembe (én nem követem teljesen), és javult az állapotom, mióta így teszek. Amíg követtem az előírt diétát sokkal rosszabbul voltam, mint a diéta előtt, az átlagos étkezéseimet figyelembe véve (alapjában véve előtte sem ettem egészségtelenül). Nem is csináltam sokáig a diétát, amit kellett volna, mert nem hiszem, hogy valamit erőltetni kellene, amitől rosszul érzem magam :S
Szerintem itt nem kell azt nézni, hogy egyetlen kezelési mód lehetséges. Mindkettő működHET. Van, akinek ez válik be, van, akinek az. Ugyanúgy ahogy egy csomó kezelési módja lehetséges, itt is előfordulhat, hogy így van. Minden embernek más válik be, mert akármennyire is egyformán vagyunk elméletileg felépítve, gyakorlatilag ahány ember, annyi félék vagyunk.
Kedves Olvasóm!
Teljesen igazad van abban, hogy a genetikai hajlamot kihagytam a cikkből, és köszönöm, hogy felhívod rá a figyelmem. Azért nem tértem rá ki külön, mert egészséges életmóddal hajlam mellett sem alakul ki a cukorbetegség vagy inzulinrezisztencia, De ha már ki is alakult, visszafordítható, meggyógyítható.
Abban sajnos nem tudok igazat adni, hogy a paleo étrendet követő cukrosok töltenék meg a kórházi ágyakat, hiszen több teljesen gyógyult ismerősöm is van, akiket az orvostudomány gyógyszerre vagy inzulinra fogott…ma pedig teljesen egészségesek és gyógyszermentesek.
Semmit nem írok légből kapottan, minden mögött számos kutatás átböngészése áll, ami még mind semmit nem érne, ha a tapasztalat mást mutatna. Csak pár konkrétum: egyik kedves követőmet meddőnek titulálták az igen komoly inzulinrezisztenciája miatt és egy hónap paleo után az orvos szétette a kezét, mondván, hogy nem érti, hogyan fordulhatott vissza a betegsége. Orvos ismerősöm is van, aki II-es típúsú cukorbetegségben szenvedett és ma már gyógyult a paleonak köszönhetően, és még sorolhatnám. Kár, hogy nem figyeled a Facebook oldalamat, akkor Te is tudnál ezekről.
Teljesen igazad van abban is, hogy vékony emberek is lehetnek cukorbetegek….így van, hiszen a magas testzsírszázalék vagy akár a zsírmáj sem követel meg minden esetben túlsúlyt…éppen ezért veszélyes, mert alattomos is.
És végezetül: a cukorbetegek diétája nem a gyógyulást szolgálja, hanem a hosszú, éveken át tartó kezelést, mert abban van a pénz, nem az egészségben.
Elég sok féligazságot írsz!
A cukorbetegség nem csak a modern kor betegsége, és nem csak attól van, hogy mindenki finomított cukrokat zabál és elhízik. Bizony a genetika, az öröklött hajlamok nagyon is befolyásoló tényezők. Nem egy cukrost ismerek, aki normális testsúlyú, sose volt kövér, viszont ilyen géneket örökölt. Az én felmenőim között 50-100 évre visszamenőleg is nagyon sok a cukorbeteg. Áruld el nekem, hogy hol ettek mondjuk az 50-es években a vidéki emberek sok finomított cukrot? Mégis betegek lettek. Genetika, öröklött hajlamok.
Szénhidrátra igenis szükség van. Cukorbeteg ismerőseim, családtagjaimnak külön kihívást jelent, hogy enni _kell_, mert ha nem teszi, egyszerűen rosszul lesz. Leesik a vércukorszintje, ami, bizonyára tudod, súlyos következményeket hozhat maga után. Az orvos sem azért promotálja, hogy egyen 3 óránként, mert el akarja pusztítani a beteget, hanem mert KELL. Ha ezek az emberek átállnának a paeolit diétára, elég sok kórházi ágyat foglalnának el a kómába esett cukorbetegek.