Hosszú hónapok után végre a blogom előtt. Őszintén megvallom, hiányzott már az írás, de időközben a Facebookon kialakult fantasztikus “őrület” mellett, már nem igazán sikerült időt szakítani a hosszú írásokra….na de ami késik, az jön, és hát itt vagyok újra :-).
Ha már ilyen hosszú volt a kiesés, egy összefoglalóval kezdeném az elmúlt hónapokból, de leginkább az elmúlt jó másfél évből.
Tavaly januárban tettem le véglegesen a cigit, váltottam paleora, február végétől már ment is rendesen, kihágások nélkül. Az ok, amiért belekezdtem: policisztás ovárium szindróma, a rosszabbik, avagy kezelhetetlenebbik fajtából, mellette volt egy kb 3éven át folyamatosan kimutatott HPV-m, ami miatt oltást ajánlott a nődokim, az agyonkezelt, ám mégsem múló körömgombára pedig már fittyet sem hánytam a korábbiak mellett. Ez volt az alap “kórkép”. A pcos-t “természetesen” fogamzásgátlóval “kezelték”, mert hiányában a tesztoszteronomat lehet, hogy egy pasi is megirigyelhette volna.
Ezek után jött másfél év paleo, rengeteg edzés, vitaminok: a kulináris élmények és a főzés imádata új értelmet nyert az életemben, az edzés végre meg is látszik, alakulnak az izmok, és megrögzött paleo imádó lettem 🙂
Itt tartok ma, immáron HPV nélkül több, mint 1 éve, körömgomba nélkül több, mint 1 éve, fogamzásgátló nélkül lassan 1 éve, rengeteg energiával, boldogsággal, rengeteg hittel és akarattal, elhivatottan. A pcos-em viszont köszöni, marad még, bár erősen remélem, hogy nem sokáig, mert kicsit unom már a “társaságát”. No de a helyzet távolról sem ennyire egyszerű: a nőgyógyászom ugyanis lemondott rólam, amikor elutasítottam a hormont. Azt mondta sajnos ötlete sincs, hogy mit kezdjen velem, mert nem “klasszikus” pcos-es vagyok (hm….ilyen is van???), így a hormon is csak tüneti kezelés, mert nincs jobb ötlete, de azzal sem garantál semmit és kb életem végéig szedhetem…És persze, ha babát szeretnék, jobb ha realista maradok és 50%-nál nem lövöm magasabbra a lehetőségeimet. Ez végül is semmi újat nem mondott, hiszen mindennel így van ez “vagy összejön, vagy nem”, a “talán” nem opció.
Ezzel az útlevéllel távoztam tőle és megjegyzem egy olyan vérképpel, ami “nem indokolja” a pcos-emet, tehát végképp nem érti…DE főleg azt nem érti (a nődokim, még mindig), hogy miféle furfang következtében állt helyre a tesztoszteron szintem gyógyszer nélkül….mert ilyen nincs….Nos VAN, erősen úgy tűnik, ugyanis, hogy paleo mellett életemben először élek, mint “Marci a hevesen” gyógyszer nélkül!
Ezek után mégis mit mondjak…a dokik nem csodatevők, és amikor ők szétteszik a kezüket és lemondanak az emberről, akkor igazából 2 opció marad: vagy a kardodba dőlsz, és elfogadod, hogy így jártál, vagy összekapod magad és azt mondod, hogy kit érdekel a tudomány és annak az éppen jelenlegi állása, meg fogok gyógyulni mert meg kell gyógyulnom, és kész! Na én a 2. opciót választottam és most épp ezen az úton vagyok.
Épp a napokban számoltam össze, hogy az elmúlt 10-12 évben összesen 7 nőgyógyászt és 4 endokrinológust “fogyasztottam” el, hogy ott tarthassak “fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magával”. Szép nem? De legalább a paleot ne hurrogta le a legutolsó nődokim, csak annyit mondott rá, hogy hallottam már róla….de azt valahogy mégsem tudja a paleo javára írni, hogy a HPV-m attól múlt el, és azt sem, hogy a tesztoszteronom annak köszönhetően rendeződött. Hát ne is kell, majd én a javára írom 🙂
Úgy tűnik, ott tartunk manapság, hogy ha a hagyományos medicina kemikáliáit nem vagyunk hajlandóak örömmel bekapkodni, akkor igazából nekünk annyi…. Pedig nagyon nem így van 🙂 És ezt be is fogom bizonyítani kedves doktor urak és hölgyek 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: