Te bevallottad már?

Úgy tűnik engem is megfertőzött a Húsvét közeledte, mert ma még futás közben is azon gondolkodtam, hogy mi minden jót kellene készíteni a hétvégén. Na ezen a barátnőim bizonyára nagyokat mosolyognak, és nem értik, hogy mi a fene történhetett velem, hisz régebben csöppet sem izgatott ez a téma. Főztem ha kellett, de már a gondolattól is kirázott a hideg sokszor, ami pedig a sütést illeti, a palacsintánál tovább nem igazán mentem, és azt sem műveltem évi 2-3 alkalomnál sűrűbben…

És tudjátok mért irtóztam az egésztől? Mert utáltam órákat eltölteni  a konyhában, gyűlöltem azt a kupit ami a főzéssel jár, a tonnányi mosogatnivalóról nem is beszélve, és ráadásul nem is mindig sikerült úgy az étel, ahogy szerettem volna. Ez amúgy evidens, hisz ha az ember olyat csinál amihez aztán semmi kedve, akkor az olyan is lesz…

Én sem tudom, hogy mi történt, és nem is értem, de nem is akarom megérteni, a lényeg, hogy most már állandóan készíteni akarok valami finomat 🙂 Ez a paleora váltás kihozta belőlem az amúgy sem túl mélyen lappangó kíváncsiságomat, és hát mivel ezeket az ételeket megvenni nem lehet, csak elkészíteni, így hajtott az újdonság odáig, hogy most már élvezettel csinálom.

Persze ez is rengeteg kérdést szül: “-Te akkor mindennap főzöl?”, “Csak olyan édességet eszel, amit te csinálsz? ne má’!”, “És mégis mit esztek? mert szinte minden tilos…”, “Hát ezt csak olyan csinálhatja, aki ráér.” stb.

Nos szeretném leszögezni, hogy továbbra is utálok órákat a konyhában tölteni, így nem is teszem meg. Sűrűn főzök, de mindennap nálam sem fér bele. Amikor nem itthon eszem, jól meginterjúvolom a pincért vagy a menzán az eladót, és csak olyat eszem meg, ami paleo. Sok helyen szívesen alakítják át a kedvemért az ételt, hogy a végén olyat eszem ami nincs is az étlapon. Nem is hinnétek el, ha az ember elkezd kérdezni, a jobb helyeken (és ezt nem az árakra értem, hanem az alkalmazottak ügyfélközpontúságára) előszeretettel járnak a kedvében. Elvégre ez a normális, hiszen én fizetek. Külföldön ez sokkal evidensebb, mint nálunk, de azért itt is alakulgatnak a dolgok ezen a fronton.

Ami az édességeket illeti, igen, csak olyan édességet eszem, amit én készítek el. Egyetlen pékséget tudok ahol paleo muffint lehet kapni, így ha arra járok, általában beugrom egy meggyes-mákosért, de ennyi.

Hogy mit eszünk? Hát ez a kedvencem a kérdések közül 🙂 Bármit, ami egészséges és nem tartósított! Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, mindenféle húst, tojást, kemény sajtokat és ezekből bármit, és tényleg bármit össze lehet hozni! Ha pizza kell, azt is lehet, csak el kell készíteni a tésztáját gluténmentes, nem gabona lisztből. Ja és mi van a tésztákkal? Hát nem igazán rajongunk szegényekért…de ha a párom mindenáron enne, akkor rizstésztát veszünk.

Ami pedig a ráérést illeti, hát nálam ezen a ponton szakad a cérna…mindenki arra ér rá, amire csak akar. Van, hogy vasárnap este 8-kor kezdek el sütni, mint ahogy, 5kor is keltem már edzés miatt. Nem a kedvencem, is igyekszem úgy beosztani a dolgokat, hogy sűrűn ne forduljon elő, de akkor is megoldom, mert nekem fontos, hogy mit veszek magamhoz. Szóval ennyire egyszerű ez a paleo történet :-).

Visszatérve a Húsvétra: hát erdélyi lányként én nem a főtt sonkán szocializálódtam húsvét terén, hanem a bárány vagy kecskegida húson, ami többféle elkészítésben is az asztalra került. Így főtt sonkánk idén sem lesz, de azért jó lenne egy kis kecskegida húsfilét szerezni valahol, azt nagyon szívesen ennék…ha nem, akkor pedig valami hal lesz :-). Csokitojás meg csokinyuszi nálunk nem játszik 🙂

Addig is, aki szereti az avocado krémet, katt a Facebookra a receptért, sőt megtalálja a reggeli turmixom receptjét is. Like???

Remélem vagytok:-))