cukormentes

Örömmel nyugtáztam, hogy a Glamour is szánt néhány hasábot az egészségtudatosságnak, és ezúttal végre nem valami “hiperegészséges” villámdiétát promotáltak, hanem a háztartási vegyszerek veszélyeiről figyelmeztettek. Pusztán csak azért térek ki erre a cikkre, mert a végén sajnos egy igen káros anyagról terelik el a figyelmet, és ez az ASZPARTAM.

Bizonyára tisztában vagytok vele, hogy a cukormentes rágók és cukorkák 98%-a ezzel van édesítve, úgy, mint az Orbit, hasonlóan a cukormentes csokikban is sűrűn fellelhető, a gyógyszerekben és a diétás üdítőkben, úgy, mint a Coca Cola light vagy a Pepsi light. Szóval ha épp nem cukorral, akkor a light vagy éppen diabetikus  fronton mérgezheted magad aszpartammal.

A mesterséges édesítőszerek frontján a szacharin és a ciklamát volt a legelterjedtebb, és bár erősen tartottak lehetséges káros hatásaitól, végül bebizonyosodott, hogy mindkét édesítő ártalmatlan és biztonságos anyag. A legérdekesebb, amit tudni érdemes a mesterséges édesítőkről az, hogy a tudósok és kutatók sosem ébredtek úgy, hogy “nna, ma felfedezek valami édesítőt, mert elegem van a cukorból”, sőt minden esetben valami teljesen más célra alkalmas anyagot kísérleteztek, és édesítő lett belőle.

Így volt ez az aszpartammal is, amikor gyomorfekély elleni szert kísérletezgettek, majd édesítőszert hoztak létre. Csak ez sajnos sokkal, de sokkal rosszabbra sikeredett a ciklamátnál vagy a szacharinnál. Rengeteg balhé övezi az aszpartam engedélyeztetését, amit az FDA (Food and Drog Administration) el is utasított anno. Az engedélyezési kérelmet alátámasztandó vizsgálatok manipulációnak minősültek, és kiderült, hogy az anyag agydaganatot okoz, így el lett utasítva. A gyártók azonban nem adták fel, és a bürokrácia kiskapuit, megvesztegetéseit és manipulációit alkalmazva újra és újra megpróbálkoztak az engedélyeztetéssel, természetesen úgy, hogy a rettentő károsnak minősített összetételen egy fikarcnyit sem változtattak.

Hogy, hogyan nem, végül minden furcsaság ellenére engedélyezték az aszpartámot, és az azzal édesített üdítőitalok elárasztották a piacot, amivel egyenes arányban nőtt a neurológiai panaszok száma. Több halálesetet is tulajdonítanak a szernek, és bár a gyártócéget többször is beperelték, nagy eredmények még sem születtek, hisz az aszpartam ma is a piacon van, és ma is édesít. Bizonyára megvannak az érdekeltségek, és valakinek vagy valakiknek szó szerint bármit megér a piacon maradás.

De vajon mitől ennyire érdekes ez a szer? Az aszpartam pártiak azt mondják, hogy nincs vele semmi gond, hiszen összetevőit külön-külön számos élelmiszerben megtaláljuk természetes formájukban, úgy, mint a tejtermékek vagy gabonák, és szervezetünk ugyanúgy reagál a mesterséges anyagra, mint a természetesre. (Anno a Prozac esetében is elutasították, hogy öngyilkossági hajlamot vált ki mellékhatásként, majd a továbbfejlesztett Prozac R előnyeként hírdették, hogy nem vált ki öngyilkossági hajlamot…)

Az aszpartam ellenzői ennek a tökéletes ellentéte mellett foglalnak állást, szerintük ugyanis ezek az anyagok mérgező formaldehiddé bomlanak le a szervezetben, és egyszerűen nincs olyan, hogy biztonságos mennyiségű adagolás. Az aszpartamot idegméregként emlegetik, rákkeltő hatásait pedig időtlen időkig lehetne sorolni.

Nézzük, hogy is van ez: az aszpartam 50% aszparginsavat, 40% fenilalanint és 10% metilalkoholt tartalmaz. Itt már a metilalkohol önmagában is kicsapja a biztosítékot, hisz arról mindenki tudja, hogy erősen mérgező, mivel a szervezetben formaldehiddé alakul, ami sejtméreg. A faszeszből (így is ismerjük a metanolt) 7,8 mg a megengedett napi bevitel, ehhez képest 1liter aszpartamos üdítőben 56mg van belőle!!! Ez máris túladagolás, ami mellé társulhat még aszpartamos csoki, gyógyszer, esetleg 1l-nél is több ilyen üdítő…szóval pusztulnak a DNS-ek rendesen, felléphet fejfájás, koordinációs zavar, szédülés…majd egyszercsak felüti a fejét a rák…de ezek után kár csodálkozni, és kár feltenni a kérdést, hogy miért pont én…

Nézzük az aszparginsavat. Ha voltál már egyetemista vagy az vagy, akkor ha nem is próbáltad, de hallásból biztosan ismered a Reergint (ma már nem divat a több liternyi kávé, itt már komoly szerek kellenek :-)). A Reergin élénkítő, növeli a koncentrációs képességet és csökkenti a fáradtságérzetet, és 133,3mg aszparginsavat tartalmaz tablettánként. Napi maximum 5 tabletta bevétele engedélyezett, ami 666,5mg aszpargin/nap/fő. Aszpartamból 40mg/testsúlykilogramm engedélyezett naponta, ami egy 60kg-os embernél 2400mg, aminek a fele, azaz 1200mg az aszparginsav. Ha jól számolom ez szinte a duplája az 1 napra maximalizált Reerginnek, szóval bőven túladagolás. Elég érdekes nem?

1995-ben az FDA a következő mellékhatásokat sorolta fel az aszpartam fogyasztás eredményeként: depresszió, migrén, egyensúlyzavar, látászavar, epilepszia, krónikus fáradtság, hányás. Ezeket egy aszpartam fogyasztó leginkább úgy fogalmazza meg, hogy “olyan szarul érzem magam mostanában”, majd a pszichiáternél köt ki, vagy elkezdi nyugtatózni magát, majd rákos lesz.

Ezt a témát szinte abba sem lehet hagyni, annyira sok a szakirodalom róla, de befejezésképpen már csak annyit, hogy attól, hogy egy szert engedélyeztek, és biztonságosnak tituláltak, még nem jelent semmit. Ez nem a mi védelmünket szolgálja sajnos, csupán a marketing része.

Remélem vagytok:-))

P.S. Ne feledd a Facebookot!  Közzétettem egy igen hasznos dokumentumfilmet, és mindenkinek ajánlom nagy szeretettel! Tanulságos, és úgy látszik nem hiába mondok, mégiscsak számít, hogy mit eszel, de főleg, hogy mit nem! Like!!!

Úgy látszik szeretnek bennünket a fentiek, mert a mai napon kárpótoltak a tegnapi incidens után, és egy igazán nyugis, harmonikus nappal zárjuk a hétvégét. Reggel egy kis Forma 1, egy kis munka, aztán készülhettünk is a vasárnapi kiruccanós ebédünkre. Jó régen voltam már a Stex Házban, így újabb élményekben bízva azt vettük célba.

A helyszínre érkezve tapasztaltuk meg a telt házat és pusztán mázlink volt, hogy helyet is kaptunk. Eléggé meglepő volt a dolog, de hamar kiderült, hogy az áprilisi vasárnapokon egész nap 40% kedvezményt adnak minden ételből…hát igen, jól választottunk, micsoda megérzés :-). Nagyon jót ettünk, és annak ellenére, hogy maximálisan le volt terhelve, a pincér készségesen válaszolt minden kérdésemre, és módosította az ételt a kérésem szerint, amit a szakács is remekül végrehajtott, mert egy ínycsiklandó kacsamelles salátát kaptam, úgy, ahogy kértem! …és beleettem a fotózás előtt 🙂

A minőség abszolút vitathatatlan volt, és óriási változásként éltem meg, hogy immáron sem cigarettafüst, sem dohányszag nem rondítja a hely laza brit hangulatát. Sosem hittem, hogy eljutok erre a pontra, de amióta nem dohányzom, élesebb lett a szaglásom, és hát rettentő büdösnek érzem ezt a füstölő rudat…és alig hiszem el, hogy nem is olyan régen még az életem része volt. Hát összeteszem a két kezem, hogy múlt időben beszélhetek a cigiről, és azért is, hogy megszűnt az éttermekben, szórakozóhelyeken a dohányzás. Igazán felemelő érzés, hogy nem lesz büdös az ember, nem kell hajat mosni utána, és nem kell a ruhákat kiszellőztetni :-). Imádom!

Lényeg a lényeg, a Stex Ház kellemes meglepetéseket, sőt mi több pozitív csalódást tartogat a Baross utca sarkán, így csak ajánlani tudom! A folyó bort nem érdemes megkóstolni, de az ételek kifogástalanok. Ha kipróbálnátok az akció ideje alatt, csörögjetek oda asztalt foglalni.

Ebéd után már nagyon kívántuk a desszertet, amit péntek óta emlegettem, így hazajövet azonnal hozzáláttam a brownie sütéshez. Már tisztára kínosnak érzem, hogy újra csak szuperlatívuszokban beszélhetek az eredményről, de az én drágám pusztán annyit mondott róla, hogy “imádom a browniet, és sok helyen ettem már jót is rosszat is, de ennyire finomat még soha!” Nos azt hiszem ennél több nem is kell, biztosan megsütöm újra ezt a finomságot 🙂

Duplacsokis Brownie

Hozzávalók: 100g min 70%-os kakaótartalmú cukormentes csoki

40g cukormentes tejcsoki

100g dióvaj

80g darált dió

4ek natúr kakaó

2 tojás

1ek vanília esszencia

2szem stevia (2cl forró víz a feloldásához)

1/2tk szódabikarbóna

Elkészítés: 100g dióból dióvajat készítünk. (Beletesszük az aprítóba, és olyan 5-8 percig daráljuk a legmagasabb fokozaton. Többször is állagot vált: először sima darálék lesz, majd rátapad az aprító falára, úgy, hogy vissza kell kanalazni a késhez, tovább darálni, míg kenhető állagúvá válik. Nem kell hozzá sem olaj, sem áztatni nem kell a diót előtte!) A dióvajhoz hozzáadjuk a kakaót, a tojást, a szódabikarbónát és a vanília esszenciát, és jól összekeverjük. A csokit gőz felett felolvasztjuk, a maradék diót pedig ledaráljuk (ne legyen pépes). Az olvasztott csokit és a dió darálékot hozzáadjuk a masszához a 2cl steviás vízzel együtt és elkeverjük. A sütőt 160 fokra előmelegítjük, a sütőpapírral bélelt tepsibe tett masszát mandula szeletekkel díszítjük (ha akarjuk) és betesszük a sütőbe 20 percre. Nem szabad kiszárítani!

Ha kihűlt, cukormentes lekvárral vagy friss gyümölcspudinggal tálaljuk, de önmagában is mennyei. Én készítettem hozzá egy kiwi pudingot, de későn kaptunk észbe, és mire fotózásra került a sor elfogyott :-).

Remélem vagytok:-))

P.S. Ha szeretnél tenni a csontjaid egészségéért és megismerkednél a leggazdagabb tápanyag-, antioxidáns és ásványianyag tartalmú élelmiszerrel, katt a Facebookra! Ne felejts el lájkolni sem 🙂

Ennyire élünk biztonságban…ennyire bízhatjuk magunkat a rend őreire manapság? – Igen, ma kihagyom az étkezésbeli fejmosásokat és egy nagyon aktuális életképpel rukkolok elő, ami nem csupán elszomorító, de sajnos igaz is. Kora dél-után épp dolgozni indultunk, és mintha ráéreztünk volna, hogy a mai nap nem a “csont nélküli” eseményekről fog szólni, kicsit korábban indultunk. Nos pillanatokon belül kiderült, hogy a korai indulásból kis késés lehet és lett is :-(.

A piros lámpánál állva, egyszerre hangos robaj mellett erőteljesen megrázkódott az autó. Nagyon megijedtem, mert hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy mi is történt, majd pillanatokon belül kiderült, hogy valaki belénk jött. Következett a szokásos, kiszállunk a kocsiból, felmérjük a kárt, megbeszéljük a káreset okozójával a továbbiakat. Nos a megbeszéljük rész sajnos elmaradt, mert emberünk olyan szinten volt ittas állapotban (és lehet, hogy egyéb szer hatása alatt is), hogy koordinálni is alig bírt, nemhogy beszélni. Az autóban ülő másik 3 férfiember is hasonlóan beszámíthatatlan állapotú… szerencsére nem szálltak ki, mert abból még egyéb baj is lehetett volna.

A párom próbált az egyensúlyozó sofőrrel szót váltani, meg időt húzni míg én kihívtam a rendőrséget…azaz hívtam volna, ha felvették volna, és ha nem hallgattam volna perceken át az automatájukat. Már azt hittem rossz számot hívtam, miután végighallgattam az automatát háromszor a 107-en, gondoltam a 112-t tárcsázom, hátha ott jobb lesz. Nem lett…Lévén, hogy nem sok választásom volt vártam, míg az automata kellően sokszor elmondta ugyanazt a szöveget, majd végre kicsöngött és  kegyeskedtek felvenni. Meghallgatták a panaszomat, illetve ígérték, hogy hamarosan megérkezik a rendőr is a helyszínre. (Csak megjegyzem, hogy ha a rendőrséget hívjátok, ne használjátok a “részeg” szót, mert azt valahogy nem ismerik, pusztán azt, hogy “ittas állapotú”!)

Időközben a lámpánál egyre hosszabb lett a várakozó sor, így a károsult (mi) és a károkozó megállapodtak abban, hogy félreállnak és megbeszélik a továbbiakat. Nos a károsult félre is állt, a kár ittas állapotú okozója viszont padló gázzal elhajtott. A mögötte lévő kedves fiatalember látva az eseményeket, maradt tanúskodni.

Szerintetek mennyi ideig vártunk ezek után a rendőrök kiérkezésére???…bőven volt időnk kivesézni a történteket, összeismerkedni a tanúval, aki miattunk lekéste a moziját, és elmesélte, hogy vegyészmérnök, gyógyszerhatóanyagokat készít, és sosem szedne gyógyszert :-). És még azt is elmondta, hogy az elmúlt 4 hónapban 20kg -ot fogyott (mi egy magas, vékony fiatalembert láttunk magunk előtt, elég nehéz volt elhinni a történetét), abbahagyta a gyorskajákat, nem iszik semmilyen üdítőt és lejött a cukorról. Ez úton is gratulálok neki, nagyon szép munka volt, akaratból és kitartásból pedig 5-ös!

Elképzelhetitek, hogy ezt nem 2 perc alatt beszéltük át, sőt mi több, már azt hittük, hogy kiadták a körözést a cserbenhagyó jármű ellen (megtanultam gyorsan a rendőrzsargont :-), hisz itt a szavaknak súlya van) és azért tart olyan soká a helyszínre érkezés…3 perc hijján kerek fél órát vártunk rájuk…nos ennyi idő szerintem szinte bármire elég. Ha ennyi ideig tart a rendőrségnek kiérni a helyszínre (úgy, hogy a kerületi kapitányság olyan 500-600m-re van), akkor szinte kár őket kihívni, hisz ennyi idő alatt megölhetnek, agyonverhetnek, megerőszakolhatnak, elrabolhatnak és vissza is hozhatnak….szóval ebbe tényleg bármi belefér.

Két fiatal rendőr érkezett ki, akik látványosan nem voltak túl lelkesek a szombati zavarásért, de végül elvégezték a teendőket, kihallgatták a tanút és bennünket is, jegyzőkönyv készült, méregettek, jegyzeteltek….majd elmondták, hogy semmilyen körözés nem indult a cserbenhagyó ellen, senki nem ment a jármű után, sőt nem is fog. Az általuk készült jegyzőkönyv olyan 1-2 hónap múlva átkerül a kerületi kapitányságra (ami a helyszíntől 500-600m-re van), ahol feldolgozás után eljárás indul, ami körülbelül 6 hónapig tart, aminek egy “ítélet” lesz a vége. Ezt a döntést természetesen megfellebezheti a cserbenhagyó, amit bírósági ügy követ, ami bármeddig eltarthat….

Nos ezek után a kárunkat akkor fizeti ki a cserbenhagyó biztosítója, ha az ítélet jogerőre emelkedik…ami minimum 6 hónap, maximum bármennyi…Nesze neked igazságszolgáltatás, és nesze neked biztonság és bizalom a rendőrség intézményébe. Ez nagyon szomorú, és ha mostanáig azt foglaltuk imáinkba, hogy a cukortól ments meg Uram minket, akkor mostantól ezt érdemes kibővíteni azzal, hogy “add Uram, hogy sose legyen igazán szükségem a rendőrség segítségére”, mert addig vagy biztonságban, amíg nem kell őket hívnod.

Remélem vagytok:-))

P.S. A Facebookon újabb tippek, észrevételek! Like, hogy ne maradj le semmiről!

Jelentem túlélem a náthát, sőt mi több, ma már egész komoly kihívásokat éltem túl a péntek 13, 13 órakor kezdődő tárgyalás mellett, így el kell ismerjem, hogy mégis van értelme C vitamint szedni :-). A tegnapi 3x2000mg úgy tűnik annyira sokkolta a bacikat, hogy a nagyrészük jobbnak látta továbbállni.

Ha tegnap az egész napot az ágyban töltöttem, akkor a mait végigpörögtem, sőt shoppingoltam is egy kicsit, úgy, hogy hétvégén valami nagyon tömény csokis dolgot sütök és gyümölcsszósz is lesz hozzá :-). Még nincs meg a teljes koncepció, de majd jól megleplek vele benneteket.

Tudjátok, azon gondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy számos ember megriad, sőt mi több frászt kap a cukormentes szó hallatán, arról nem is beszélve, hogy elutasítja, hogy ő a cukormentes életforma mellett foglal(na) állást. Mintha valami olyasmit propagálnék, hogy soha többé nem ehetsz semmilyen édességet, innentől komoly megvonások következnek és próbálj meg alkalmazkodni, vagy süllyedj el. Pedig hát egyáltalán nem erről szól a fáma…legalábbis remélem, hogy nem ez megy át.

Millió féle édességet lehet enni, csak épp nem klasszikus finomított cukorból. Az egészséges sütik-csokik is legalább ugyanolyan ízletesek, édesek, és ráadásul nem teszik tönkre a szervezetünket, mint “klasszikus” társaik…vajon miért kell ettől ennyire óckodni? Lehet, hogy a sütés-főzés miatt? Ennyire ellustult a társadalom, hogy csak a kész bolti cucc a nyerő, amit pusztán ki kell bontani és már lehet is tolni?  Tényleg ennyire elhanyagolnánk a testünket és a szervezetünket?

Annyira érdekes megfigyelni amúgy, hogy keletről nyugatra haladva a Föld nevű bolygón az étkezési színvonal rohamos romlását tapasztalhatjuk. És ez valahogy együtt jár a társadalom fejlettségi színvonalával is, bár Távol-Keletre ez már nem érvényes, hiszen rohamosan fejlődnek, de jól étkezni azért nem felejtettek el…hozzánk képest legalábbis. Ha azt mondjuk, márpedig azt mondjuk, hogy Afrika a legelmaradottabb kontinens, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy ott élnek a legegészségesebben az emberek, anélkül, hogy naphosszat izzadnának valami konditeremben. Igen tudom, ők azt sem tudják, hogy mi a konditerem, hisz sokuknak még cipőjük sincs…Úgy tűnik a kényelem elhozza a minőségi táplálkozás elhanyagolását is.

Ezzel szemben Amerika a legfejlettebb ország, cserében ott él a legtöbb rettentően-túlsúlyos ember, ott a legnagyobb a gyermekkori elhízás aránya, amihez társul a cukorbetegség illetve a szív- és érrendszeri problémák. Értitek ezt? Valahogy azt gondolnám, hogy minél felvilágosultabb és modernebb egy társadalom, annál jobban figyel nem pusztán a kütyük fejlesztésére, de a saját testének és egészségének karbantartására is. És pont nem így van…a kényelem együtt jár a lustasággal, ami maga után vonja automatikusan az étkezési színvonal romlását, hiszen szinte mindegy, hogy miből van, csak finom legyen. Lehet, hogy az illető “étel” fröccsöntött műanyag ízfokozókkal turbózva, de mégis megeszik, mert “finom” :-).

Bizonyára sokan jöttök azzal, hogy az amerikaiak mégis tovább élnek, mint az afrikai bennszülöttek. Nos így van, hiszen Amerikában nincs kétnaponta polgárháború, és az ételért sem ölik egymást az emberek, sőt mi több a szavannák hipergyors lakói elől sem kell túl sűrűn menekülniük. Az viszont tény, hogy az afro-amerikaiak és az afrikaiak bár hasonló génállománnyal rendelkeznek, mégis sokkal magasabb arányban cukorbetegek, túlsúlyosak, depressziósak stb, mint az Őshazában élő társaik.

Szóval hiába vagyunk büszkék arra, hogy mi itt az öreg kontinensen sokkal műveltebbek, tájékozottabbak és tanultabbak vagyunk, sőt nagy múltra és kultúrára visszatekintő történelmünk van amerikai versenytársainkhoz képest, mégsem tudunk különbek lenni…És nemhogy nem tudunk különbek lenni, de a negatív példát látva is ugyanabba a gödörbe igyekszünk nagy sebesen. Szóval, akkor mire is olyan nagy a mellényünk? Arra, hogy nálunk alacsonyabb a túlsúlyos gyerekek aránya? Nos ha így folytatjuk, akkor már nem sokáig.

Nem arról beszélek, hogy rögtön át kell esni a ló túlsó oldalára, és holnaptól többé senki ne egyen se cukrot, se tejet, se gabonát (hm, igen sokan csődölnének be :-)), mert bár mindenki egészségesebb lenne, mégsem megy mindenkinek egyik napról a másikra, és ez nem baj. Sőt arról sem beszélek, hogy ha nagy ritkán megeszel egy klasszikus cukros sütit, akkor abból lelkiismereti problémát kellene csinálnod, netalán attól kellene tartanod, hogy ezzel tönkretetted a korábbi “diétádat”, mert nem így van.

A mérték és a fokozatosság remek elvnek bizonyul, ha az akaratunk nem elég erős. Nem az számít, hogy mit eszel egy nap, hanem az, hogy mit eszel egy héten vagy egy hónapon át. Egyszer-kétszer elcsábulhatsz, de tudnod kell, hogy hol van a néha elcsábulni és a néha helyesen étkezni közti különbség. Hogy vajon megéri-e az erőfeszítést? Gondolj arra, hogy mennyire megvisel egy nátha…majd képzeld el, hogy milyen lehet ettől sokkal durvább betegségekkel együtt élni és nem teljes életet élni. Én azt gondolom, hogy megéri, hisz nincs más dolgod, mint a klasszikus cukrot nyírfacukorra vagy steviára cserélni :-).

Remélem vagytok:-))

P.S. Folyamatosan frissülő ötletek, receptek, tippek, tapasztalatok a Facebookon is! Csatlakozz Te is, hogy ne maradj le semmiről 🙂

Amikor az ember lánya a náthával küzd az otthon négy fala között, túl sok izgalomra nem igazán számíthat…és ez ezúttal sem volt másképp. A napom eddigi fénypontja a C vitaminnal agyonturbózott eperturmix, és csak reménykedem, hogy lesz ez még jobb is.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én rettenetesen rossz beteg vagyok. Gyógyszert sosem akarok szedni, cserében pillanatok alatt meggyógyulnék, mert utálom a torokfájással társuló végtaggyengeséget, fejfájást, fáradtságot…ppffff…Így első dolgom volt reggel a neten kutakodni a legjobban és leggyorsabban működő praktikák után. És ezt évek óta művelem, úgy, hogy már-már profi vagyok benne. Ma nem is bírtam sokáig ki tudja hányadszorra elolvasni a legtutibb hagymateás nagyirecepteket, forró tej mézzel és fokhagymával kombinációkat, és inkább hozzáláttam a nem túl szimpatikus gyógyszeripar újabb és újabb elképesztően durva húzásait olvasgatni.

Mivel ebben is jó lettem az évek alatt, azt sem tudom mivel kezdjem most így hirtelen…de ha már megfázás, akkor legyen a paracetamol.

Ma is hozzáláttam a gyógyszeres doboz átkutatásához, hátha találok valami “egészségesebb”, ámbár nagyon ütős kutyulékot, és találtam is egy 2 éve lejárt Neocitrán zacskót, úgy, hogy nem éltem vele. Valójában itt indult részemről a paracetamol lebuktatása. Ha elolvasod a Neocitrán betegtájékoztatóját (amit bizonyára szinte senki nem tesz meg), akkor ígérem elmegy a kedved az amúgy is rettenetes ízű ital lehörpintésétől.

Nos csak a lényegre szorítkoznék, kihagyva a színezékeket és egyebeket, 1 tasakban van 500mg paracetamol, 55mg (na köszi!) C vitamin, és 20g (!!!) cukor. A lehetséges mellékhatások listája brutál hosszú, de még a túladagolásnál sem írják le az igazán tuttit. A javaslat a 3-4 óránkénti megismétlése a zacskónyi adagnak, ami 4 órával számolva 6 zacskó, ami összesen 3gr paracetamol. Nos azt sehol nem írja, hogy 4gr felett súlyos májkárosodás léphet fel, 6gr pedig már halálos dózis. És ezek a határdózisok egészséges emberekre vonatkoznak. Aki volt már sárgaságos, vagy más májproblémája, nem tudja lebontani a paracetamolt vagy csak szimplán fogyókúrázik, annak ettől kevesebb is elég.

Lehet, hogy most arra gondoltok, hogy ugyanmár, 6 Neocitránnal is 1 teljes g-al alatta vagyunk a mérgezési értéknek, nem kell félni semmitől. Ahham…de ugye az is jellemző, hogy az emberek pikk-pakk meggyógyulnának, tehát a Neocitrán mellett bedob 1-2 Panadolt is a nagyobb hatékonyság kedvéért, ami szintén 500mg paracetamolt tartalmaz tablettánként, és meg is van a baj. Azt írja a betegtájékoztatón, hogy ha túladagolta magát, mindenképp jelentkezzen az orvosánál, akkor is ha tünetmentes. Csak épp a határértéket nem írják fel…szóval, találd ki magad, hogy mennyi a sok, pláne, ha többféle pirulát is szedsz. A rendszeres paracetamol szedés pedig vérrákhoz is vezethet, a legutóbbi kutatások alapján.

Az a legérdekesebb az egészben, hogy az olyan paracetamol tartalmú gyógyszerek, mint a Neocitran, Panadol, Rubophen, Coldrex, Saridon stb mind vény nélkül kaphatók, ergo mindenki “halál” természetességgel veszi eszi, issza és adja őket gyerekeinek. Az, hogy éppen melyik gyógyszer vényköteles és melyik nem gyanúsan érdek kérdése, ahogyan sok más is manapság. Az Algopyrin és a Quarelin például vénykötelessé vált, holott a lehető legalacsonyabb kockázattal vannak az egészségre. Ki érti ezt???…én nem.

Annak idején, amikor a paracetamolt feltalálták, szinte Isten ajándékának tartották, hiszen olyan korábban halálos kórokból gyógyította ki az emberiséget, mint a tüdőbaj (TBC). Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy annak idején nem mindennapi szedésre szánták a szert. Holmi fejfájás, jöhet a paracetamol, megfáztam, gyorsan a paracetamolt, fájnak az ízületeim, végtagjaim, hopp egy paracetamol, lázam van, paracetamol, mi más.

Nos a gond abban van, hogy ez a könnyen túladagolható gyógyszer szinte olyan, mint a csapvíz, mindenkinek van belőle otthon pár fajta, és fogalma nincs a valódi veszélyeiről. Angliában évente 70.000 körüli paracetamol mérgezést kezelnek, a paracetamolos öngyilkossági kísérletekkel együtt, és bizonyára elég hosszú a máj transzplantációra várók listája is. Kérdés csak az, hogy nálunk mi lehet az ennek megfelelő szám??? Egyelőre lehet, hogy “elhanyagolható”, bár szeretném jelezni, hogy minden emberélet élet…de attól tartok lesz ez még így se!

Szóval, ahogyan anyukám mondja, a nátha meg az influenza elmúlik 1 hét alatt, gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül. Mi a fenének is mérgezni magunkat naphosszat? Azért, hogy kihordjuk lábon és jó kis mellékhatásokkal szembesüljünk? Na ez az, amit senki nem fizet meg. Zárásképpen már csak annyit, hogy ha a paracetamol mérgezés tünetei csak 24 óra múltával jelentkeznek (mert ugye mindenki más felépítésű), akkor már nincs mit tenni!

Remélem vagytok:-))

Minden erőmmel azon vagyok, hogy bebizonyítsam nektek, hogy jókat nem csak káros hozzávalókból lehet enni, hanem egészségesekből is. Igen tudom, manapság az egészséges élelmiszer fogalma már-már utópia, de valahogy mégis ezt a szót szeretjük használni az egészségünkre kevésbé káros, vagy éppen jó(bb) hatással lévő élelmiszerekre.

Ma a kenyérimádókat szeretném elkápráztatni, és azok közül is az igazi gourmetkat, akik szeretik a sok magvas, különlegesebb péktermékeket. Nos mindenek előtt megjegyzem, hogy ha kipróbálod ezt a receptet, akkor azonnal rá fogsz jönni, hogy eddig a leghalványabb fogalmad sem volt arról, hogy mit is jelent a sok magvas. Továbbá, ha imádtad a magvakat, akkor ezek után el sem fogod tudni képzelni a napjaidat és az étkezéseidet nélküle. Egész egyszerűen észbontóan magos és finom, és hát kellően tömény ahhoz, hogy elég gyorsan jól is lakj tőle.

Egy ilyen “nem-kenyér” szénhidráttartalma igen alacsony a klasszikus pékáruhoz képest, cserében magas az omega3 tartalma, azaz “zsíros”, illetve remek magnézium és kálcium forrás, az egyéb vitaminokat, nyomelemeket nem is említve. Szóval, ha ilyet eszel, nem kell tartanod a gabona mellékhatásaitól, az elhízástól, jót teszel az egészségednek, mert hasznos anyagokat viszel be, és teszel a csontjaid egészségéért is :-).

Na nézzük:

Sokmagvas “nem-kenyér”

Hozzávalók: 120g lisztté darált mandula

180g rizsliszt (sajnos nem volt itthon nyílgyökér, ú h ez kompromisszum)

30g paleo cikória mix

30g lenmag liszt

1tk tengeri só

1tk szódabikarbóna

5 tojás

5-7cl víz

60g dió durvára vágva

60g török mogyoró durvára vágva (a földimogyoró nem paleo!)

60g tökmag

60g napraforgómag

60g szezámmag

Elkészítés: a tojásokat habosra verjük a sóval és szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a liszteket és jól összekeverjük. A maglisztek nagyon gyorsan felszívják a nedvességet, így gyorsan kell dolgozni, de adhatunk hozzá vizet is (én adtam olyan 5-7cl-nyit apránként, ahogyan felvette), majd hozzáadjuk a magokat is és jól elkeverjük. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, és belesimogatjuk a masszát. Nem megy olyan könnyen, de nem kell megijedni, mert nem olyan macerás, mint a tökmagropogós esetén :-). Előmelegített sütőbe tesszük és olyan 25-30 perc alatt készre sütjük. (továbbra sincs kenyérformám, ezért én normál tepsiben sütöttem. Ha magas a tészta, akkor kicsit több idő kell.) Majd hagyjuk kihűlni és már kóstolható is 🙂 Nagyon gyorsan kész van, a legtöbb időt a méricskélés visz el 🙂

Ti elgondolkodtatok már azon, hogy a reform ételeket mért hívjuk ugyanúgy, mint a hagyományos ételeket? Kész vagyok tőle! Ez sem egy kenyér recept, csupán egy sós reggeli, ebéd vagy vacsora kiegészítő. Mákos tészta sárgarépából??? mi van? az miért nem mákos sárgarépa? hamis gulyásleves? hamis sajttorta? mért nem adunk új neveket ezeknek az ételeknek?…hiszen akárhonnan is nézzük, ezek igenis új ételek…tényleg ennyire zárkózott, rugalmatlan, beskatulyázott, szemellenzős társadalomban élünk, ahol az újnak csak álnéven lehet helye? Hát engem ez eléggé elszomorít, mint ahogy az is, amikor valaki elutasítja egy süti megkóstolását pusztán azért, mert el lett mondva, hogy az paleo. Majd nagy erővel megtörténik a rábeszélés, utána meg nem bírja abbahagyni az evését és elkezd szabadkozni a korábbi hozzáállása miatt….

Hogy juthattunk el idáig? Ennyire megvezettek a reklámok és a marketing szövegek? csak a jól megszokottban bízunk akkor is, ha az rossz???…Nem is tudom miért háborgok ezen, hiszen ha a magánéletben nem képes az ember döntéseket hozni és új dolgok mellett állást foglalni, inkább tesped a langyos-büdös, de kiszámítható és megszokott rosszban elutasítva mindent ami új és ismeretlen, akkor mért pont az étkezésében mutatna nyitottságot?!…

Na de inkább vissza a földre, a világmegváltás még várat magára 🙂

A vasárnapi mozi kicsit betett nekem, mert az általunk nagyon kedvelt Kino-ba mentünk, ahol sikerült a légkondi alá beülni, és az egész film alatt vacogni…ami akkor annyira nem is tűnt vészesnek, mert csak néha éreztem, hogy fázom…na de nem maradt nyom nélkül a dolog 🙁 Úgy tűnik nálam is megérett már egy kis megfázás, hisz olyan rég volt már ilyen 🙂 Tegnap már kapart a torkom, mára pedig egyértelműen fáj.

A közérzetem sem volt a toppon reggel, úgy, hogy a futás már megint elmaradt, de azért egy itthoni átmozgatást beiktattam. Azt találtam legjobbnak, ha lefoglalom magam és nem figyelek a torkomra, így elkezdtem sürgölődni a konyhában és összehoztam ezt a fantasztikus “nem-kenyeret”, ami eddigi egyértelmű kedvencem lett egyből :-). Ebédre is kívántunk valami izgalmasat, így aztán egy narancsos-mézes csirkemell steaket sütöttem, ami mindkettőnknél nagy sikert aratott :-). Nagyon fincsi, a receptjét pedig a Facebookon keresd :-)! ha izgalmasnak találod, nyomj egy lájkot :-)!

A finomságok mellett nagy kanállal eszem a mézet is, hátha holnapra javul a helyzet :-). Gyógyszerre nem is gondolok, a citrom és a méz megteszi a hatását 🙂

Remélem vagytok:-))

Éppen azon gondolkodtam, hogy miről írjak ma, ami nem “üti ki a biztosítékot”, vagy legalábbis kevésbé, de nem ígérek semmit :-). A tv pusztán zajforrásként megy a háttérben és a Densia reklám olyannyira kicsapta nálam a biztosítékot, hogy meg is lett a téma mára.

Densia-t az erős csontokért, vagy valami nagyon hasonló hangzik el a reklámban, és bizonyára sokakban el is kezd csilingelni az a bizonyos emlékeztető, hogy ma még nem ettem elég joghurtot, sajtot, nem ittam elég tejet, nem ittam meg a Ca tablettámat, hű gyorsan be is pótolom, nehogy csontritkulásom legyen…

Tudjátok mióta marketingelik a tejet a csontritkulás ellenszereként? Nagyjából 1950 óta! Nem semmi ugye, jó kis múltja van ennek a hamis doktrinának…Egyértelműen e mögött is a pénz és az érdek állt, illetve a kirakatba kellett még egy tiszteletet parancsoló és hitelt érdemlő ember, akinek a szavára mindenki fejet hajtott. És tudjátok, hogy mi a legérdekesebb az egészben?? Azokban a társadalmakban a leggyakoribb a csontritkulás és a combnyaktörés, ahol a legnagyobb a tejfogyasztási ráta!

Jó kis ellentmondás már megint, nem? Szóval akkor hogy is van? A tej nem jó a csontritkulás ellen. Rendben! De sok benne a kálcium. Ez azt jelenti, hogy a kálcium sem jó a csontritkulás ellen? AZT! Már látom is a lelki szemeimmel a kérdőjeleket a szemekben és a sanda pillantásokat a Ca pezsgőtabletta doboza felé…vele most mi is legyen? Hát erre is azt kell mondjam, amit a margarinra, hogy dobd ki! És ne dőlj be már megint a reklámnak!

Biztosan hallottátok már azt a tézist, mi szerint nem szabad túl sok ásványvizet fogyasztani, mert a magas ásványi anyag tartalomtól (főként Ca) vesekövünk lehet. Hát ez így igaz a Ca szedésére is. Irreálisan fontos szerepet kapott a Ca a hipermodern agyondiétáztatott nyugati étkezési tanácsadásban, aminek az lett az eredménye, hogy rengeteg az érelmeszesedésben, a vesekőben szenvedő beteg (nem beszélve az egyéb lágy táji meszesedésekről: mell, petefészek, prosztata stb), sőt mi több, a csontritkulások aránya is egyre csak nő.

Itt már tényleg magáért beszél a tény, miszerint a Ca nem arra való, mint amire gondolták. És azokban a mennyiségekben, amikben ma ajánlják rettentő káros, és meszesedéshez vezet. Tudtátok, hogy az ’50-es évek előtt kevesebb, mint napi 200mg Ca-t vittek be az emberek és köszönik jól megvoltak, utána a kvótát 1000mg-re emelték, ma pedig már 1500-2000mg-nél tartunk…és egyre több a csontritkulás. Ma már mindent kálciummal dúsítanak, és lassan mész-emberek leszünk, de csont nélkül 🙂

A kutatók rájöttek időközben, hogy mégsem a kálciumot kellett volna isteníteni, hisz sokkal inkább a magnéziumnak van szerepe a csontok erősségében, ami viszont sokkal nehezebben szívódik fel. Szóval a Ca lapátolását abba kellene hagyni, és cserében olyan ételekre koncentrálni, amikben magnézium található, hogy a fejjel lefele fordított Ca-Mg arányt megfordítsuk 2:1-re a Mg javára. E mellett pedig a D vitamin bevitelre is figyelni kell, hisz az segíti a Mg felszívódását, szóval tessék napozni, de nem leégni!

Étkezettek megfelelően és felejtsétek el a rengeteg tejtermék fogyasztást. Ha nem sikerül élelmiszerekből pótolni, akkor jöhetnek a vitaminok, ásványianyagok. DE!!! mindig a természetes pótlást javaslom: a világ legmagasabb Mg tartalmú élelmiszere (és amúgy Ca-t is tartalmaz) a kakaóbab. Tessék beszerezni, fogyasztani…jobban jártok vele, mint a joghurttal :-))

Gondoltátok volna, hogy az olyan tejfogyasztó országokban, mint Amerika vagy a Skandináv államok sokkal nagyobb a csontritkulás és combnyaktörés aránya, mint mondjuk Afrikában? És ez bizonyára nem azért van, mert a tej egy nélkülözhetetlen, sőt…  túl magas a Ca tartalma, szemben a Mg tartalmával, ami igen alacsony….és nincs mi kompenzáljon…Nos úgy tűnik már nem is az elsavasodástól kell tartani, hanem az elkálciumosodástól….jó tudni!

Félreértés ne essék: kell nekünk a Ca, csak nem akkora mennyiségben, ahogyan azt javallják!

Remélem vagytok:-))

Mindig nagyon vonzódtam a mediterrán országokhoz, életmódhoz, és nem mellékesen nagyon fázós vagyok, így anyukám már gyerekkoromban mondogatta, hogy bizonyára rossz helyre születtem :-). Hát ez a szimpátia azóta sem lanyhult, sőt egyre csak erősebb: imádom a forró nyári napokat, a mediterrán növényzetet, oda vagyok a homokos tengerpartért és az összes tengeri herkentyűért.

Szeretem a salátákat és a gyümölcsöket, a könnyű és testes borokat kísérőül, megbabonáz a mediterrán temperamentum és életstílus, az életigenlés, a vidámság, a hangos beszéd és a gesztikulálás. Beindulok a latin zenéktől, és egyszerűen ideálisnak tartom azt, hogy ők simán táncra perdülnek az utcán is, aminek nem megvető tekintetek a tanúi, hanem újabb táncpartnerek, és máris kész az utcabál. Szerintem legmélyen én olasz vagy spanyol lehetek :-).

Mostanság valahogy elég sok ilyen filmet is néztünk: egyik Argentínában játszódott, a másik Spanyolországban egy harmadik pedig Olaszországban, és minden alkalommal úgy jövünk ki a moziból, hogy ha csak egy halvány lépéssel is, de mindig közelebb érzem magam ehhez az élettformához. Sőt ma már ki is mondtam: ha egyszer elköltöznénk innen, az csak mediterrán ország lehet és csak tengerpart :-). Azért titkon remélem egyszer eljön az a nap…

Tudtátok amúgy, hogy a mediterrán népek sokkal kevésbé ismerik a depresszió fogalmát, mint mi? És sokkal kevesebben is élik meg…Múltkor valaki olyan jól megfogalmazta, hogy mexikóiként, amikor idejött Budapestre, egyszerűen nem értette, hogy mi ez a rohanás, állandó készenlét, mindent gyorsan lehet csak megcsinálni…és nem is nagyon ment neki, és máig sem megy ez a kiszámoltság. És pusztán annyit tesz hozzá, hogy Mexikóban is mindig minden megtörténik, befejezésre kerülnek a dolgok csak éppen lassabban. Senki nem sietteti a másikat, nincs nyomás és stressz, inkább nyugi van és ráérés.

Nos beláthatjuk, hogy már a hozzáállás önmagában is depressziómentes, de ezt a vérmérsékletet csak még jobban felerősítik az étkezésükkel. A mediterránok rengeteg halat és egyéb tengeri herkentyűt esznek, náluk az olíva olaj alapabb, mint nálunk a pirospaprika, és nem utolsó sorban sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz az étrendjük. Már-már ideálisnak tűnhet ez az életmód, de tudni kell, hogy a gabonafélék (péktermékek, tészták) szintén az alapétrend részét képezik náluk, ahogy a tejtermékek is. Mégis sokkal de sokkal kevésbé depressziósak.

Ez leginkább annak köszönhető, hogy a nagy mennyiségű hal, mag, illetve nyers zöldség és gyümölcs fogyasztásuk valamilyen szinten kompenzálja az egyébként káros gabonákat és a tejet. Igaz arról igazán senki nem beszél, hogy ezen az égövön a hölgyek nem éppen az agyament fogyókúráikról ismertek, és nem is a kalóriaszámolgatásról, hanem sokkal inkább a kerek formáikról és az élet nagy kanállal való habzsolásáról. Szóval a gabonafélék és cukrok itt is hatnak, de nem annyira, mint nálunk, ahol ezek az alapélelmiszerek, illetve zöldséget meg gyümölcsöt a társadalom nagy része nem is eszik, halat meg még kevésbé.

A mediterránok imádnak enni, sőt náluk központi szerepet tölt be az étkezés a mindennapokban. Mondhatnátok, hogy de hát mi is szeretünk enni….ez igaz, csak éppen nem nagyon tudunk. Nálunk nincs meg az étkezés kultúrája (általában beszélek). A mediterrán országokban nem véletlen a szieszta. Ők megadják a módját minden egyes nap. Számukra ismeretlen az autóban vezetés közben benyomott hamburger, a 2 perc alatt lábon elfogyasztott 2 órája megsült pizzaszelet, vagy a saláta nélküli étkezés. Ezzel szemben mi élen járunk ebben.

A mediterrán életmód egyetlen hátrányát a gabonafogyasztásban látom a legnagyobb mértékben, hiszen alapélelmiszernek számít és hát bizonyára ennek köszönhető az e vidékeken ismeretes “tonna donna” kifejezés, ahol a mammák elég komoly súlyokat mozgatnak meg nap, mint nap a saját személyükben. Ami tejtermékeket illeti, azok csak remekül alátesznek a gabonának, hiszen egy jó karéj bagettel, paillasee-al vagy ciabattaval fogyasztott zsíros lágysajt nem éppen fitnessz étel és egyáltalán nem is egészséges. Hogy élvezeti cikk-e, nos ezt nem vonom kétségbe…de a gyógyszeripar világában az egészségünk is legalább ugyanilyen élvezeti cikk, sőt.

Summa summarum: a mediterrán életmód kiváló depresszió ellenes orvosság! Meg kell tanulnunk tőlük kiabálni, kiadni magunkból a dühöt ott ahol kell! (és nem valaki máson, aki nem érti az egészet és nem is tehet róla). Meg kell tanulnunk ugyanúgy nevetni, imádni az életet és pozitívan állni hozzá mindenhez, ahogyan ők teszik! Megtanulhatnánk ugyanúgy gesztikulálni is mert az annyira kifejező és szexi! És végül megtanulhatnánk tőlük étkezni, megadni a módját, időt szánni rá, megtanulhatnánk jókat beszélgetni a családi asztalnál evés közben, de érdemes lenne immáron arra is figyelni, hogy csak a hasznos élelmiszereit vegyük át a mediterrán konyhának…és akkor máris paleo mediterránok leszünk és depresszió mentesek :-)!

Remélem vagytok:-))

Elérkezett a pillanat, hogy a gabonák után egy újabb alap élelmiszerrel leszámoljunk. Tudom, hogy a gabonára még vissza kell térni, mert nem lehet a veszélyeiről és a negatív hatásairól eleget beszélni…de lehet, hogy egyszer a sok prédikációnak beérik a gyümölcse :-).

A gabonák mellett a burgonya is igen közkedvelt alap élelmiszernek számít, hiszen kedvező áron elérhető és eléggé sok variációs lehetőséget nyújt a feldolgozhatósága. Tudtátok, hogy a burgonyafélék családjába tartoznak a burgonyák mellett a paradicsomok, a paprikák, a padlizsán, sőt az olyan  növények is, mint a mandragóra vagy a mérgező nadragulya?

Na de visszatérve a burgonyára, lássuk ezúttal mivel szolgáltatok okot a megkövezésre :-).

Gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy a krumpli nem igazán tartozik a fogyókúrás ételek közé, de sajnos nem csak ennyi a probléma vele. A magas glikémiás index mellett sajnos olyan anyagokat is tartalmaz, amik igen káros hatással vannak a bélrendszerünkre. És mivel az immunrendszerünk számottevő része a belekben található (hisz ezt már cukorbomba Actimel reklámból is tudjuk :-)), így sajnos ki kell mondani, hogy ez az ártatlannak tűnő gumó csöppet sem jótékony.

Amikor a krumplit behozták Európába, a királyi udvarok nem igazán voltak tisztában a növény fogyasztásának mikéntjével. Mivel a korábbi időkből meghonosodott növények esetében a termést, avagy a gyümölcsöt fogyasztották, a burgonyával is hasonlóan bántak, és a zöld bogyóját fogyasztották el, ami köztudottan mérgező. Bele is halt néhány ételkóstoló az újdonsült növénybe, így az uralkodó tűzre parancsolta az átkozott növényt. Miközben égett a burgonya megérezték azt az illatot, amit mi is olyan jól ismerünk, és újra megpróbálkoztak a kóstolással, de ezúttal a gumójából. Nos ennek köszönhetjük, hogy mi is ismerjük ezt a növényt, pedig jobban jártunk volna, ha mindet elégetik.

A krumplit rengeteg módon lehet elkészíteni, és minél jobban feldolgozzuk, minél több adalékanyagot adunk hozzá, annál rosszabb eredményt kapunk egészségi szempontból. Hogy a chipsek miért károsak, gondolom nem kell ecsetelni, de a lényeg az, hogy az elhízás mellett rengeteg egyéb mellékhatással is járnak. Hasonlóan a krumplipüréhez, a sült krumplihoz meg a héjában sült burgonyához, mely a héj miatt egyéb cifra veszélyeket is hordoz.

Amiről általában nem sűrűn tesznek említést, az a burgonya szaponin tartalma. A szappanról lehet a legkönnyebben megjegyezni, mert erről is kapta a nevét :-). A szaponin vízzel keveredve a szappanhoz hasonlóan hab állagú anyagot eredményez. Ez a szaponin nevű anyag arra hivatott, hogy megvédje a burgonyát az olyan ellenséges betolakodóktól, mint a különféle rovarok, kártékony mikróbák. Csak egy probléma van ezzel az anyaggal, mégpedig az, hogy bennünket sem kímél.

A szaponin a belekben fejti ki hatását, elvékonyítva a bélfalat, ami bélgyulladással járhat. E mellett az elvékonyodó bélfalon át könnyen a véráramba juthat, ami a vörös vértestek sejtmembránjának pusztulását eredményezi. Nos ha ezt orvosilag nem is elemezzük ki, akkor is elég komolyan hangzik…legalábbis szerintem.

Biztosan ezrével kérdezitek már magatokban: de akkor miért nem halnak az emberek tömegestől a burgonyától? A válasz az, hogy halnak, csak éppen senki nem mondja azt, hogy az illetékes a burgonyaevésnek köszönheti halálát, másrészt pedig ahogy minden más, ez is dózis függvénye. A szaponinok rendelkeznek egy olyan enzimmel, ami az acetilkolin (neurotranszmitter/idegi vivőanyag) szintéziséhez szükséges, és nagy mennyiségben rossz hatással van az idegrendszerre, zavarokat okoz. (apropó: a burgonya héjában nagy mennyiségben van jelen!)

Természetesen a kutatások pro és kontra megtalálhatók, és innentől kezdve mindenki úgy cselekszik, ahogyan jólesik…egy dolgot viszont biztosan állít a tudomány, miszerint az áteresztő, elvékonyodott bélfal felelős az olyan betegségekért, mint a rák, az inzulinrezisztencia, valamint a szív- és érrendszerei megbetegedések. Sőt mi több, ha ezek a gyulladások nem lennének a szervezetben, jelen esetben a belekben, akkor ezek a mai “népbetegségek” nem tudnának elburjánzani.

Hát a kérdés már megint adott: pár zacskó chips és a kockázat, vagy inkább lemondasz erről az olcsó alap”táplálékról”?

Remélem vagytok:-))

A tegnap estét a lányokkal töltöttem, vacsoráztunk, pletyiztünk és a táncolás sem maradt el :-). Az Il Basilico étteremben vacsoráztunk, és ezt pusztán azért említem, mert életem legfinomabb bélszín carpaccio-ját ettem itt, és a többiek is oda voltak az ételekért. Aki kedveli az olasz ízeket mindenképp próbálja ki! Jó hír a paleosoknak is: rugalmasan kezelik a vendéget, így könnyen lehet számunkra megfelelő módosításokat kérni.

Hajnal 3-ra értem haza, így a mai nap nehezebben is indult és az edzés is elmaradt, de azért minden fronton nem hagytam el magam, és befestettem az ünnepi tojásokat.

Kiskoromban mindig a bolti festékért rajongtam, mert azzal a legvadabb színvilágot is a tojásokra lehetett varázsolni, és sokkal nagyobb volt a színpalettánk a nagyiénál. Mama mindig vöröshagyma héjjal festette, és ha ideje volt rá, akkor növénymintákat is kötözött a tojásokra harisnyával, hogy izgalmasabbak legyenek az unokák számára. Minden Húsvétkor rengeteg tojást festettünk, mert akkor erősen élt még a locsolkodási szokás, és kislányként semmi másra nem vágytam ilyenkor, mint rengeteg locsolóra, akiket piros tojással kínáltunk. A szomszéd barátnőkkel mindig versenyben voltunk, és számoltuk, hogy kinek volt több locsolója :-), így a verseny kedvéért egy percre sem mentünk el otthonról, nehogy valamelyik locsolóról lemaradjunk. Bezzeg ma…

A locsolkodási nap estéjén végre elérkezett a tojástörés pillanata, amit mindig nagyon izgatottan vártunk az öcsémmel, hisz újabb verseny kezdődhetett, kinek jut a legkeményebb tojás, amelyik a lehető legtöbbet megtöri, anélkül, hogy felrepedne. Persze, hogy sokkal több tojást törtünk össze, mint amit megehettünk volna, de a nagyi hagymahéjas tojásain kívül mást amúgy sem ehettünk mást. A rengeteg zöld, lila, narancssárga, piros, fújt vagy éppen krepp papírral festett tojás a kukában vagy kutyaeledelként végezte.

Az idők haladtával a tojásfestés egyre inkább a nyűg kategóriába került nálam, és volt olyan év, amikor szinte el is maradt ez a szokás. Anyukám ilyenkor kezébe vette a dolgokat, és nem hagyta a lustaságunkat elfajulni :-). Pár éve azonban újra lázba jöttem a tojásfestéstől, így idén is nagyon készültem már erre a rituáléra.

Mostanra már nekem is központi kérdés az étel minősége, így egyetlen számomra is megbízható opció maradt a pingálásra, mégpedig a hagyma héjjal való festés. Dél-előtt elmentünk tojást venni meg 2 kg lila hagymát és már indulhatott is a móka. Hazaérve már az éhség  sem érdekelt, előbb a tojást kellett összekészíteni és csak utána jöhetett az ebéd :-).

A tojásokat jól megmostam, mosogatószivaccsal megsúroltam, hogy a lehető legtisztább felületet kapjam, és a legkevésbé legyen foltos a festett tojás. A hagymákról leszedtem a száraz héjat, egy kis edénybe tettem (10 tojás fér el benne) a tojásokkal együtt, majd felengedtem annyi hideg vízzel, hogy a tojásokat ellepje. Az edénybe 4ek ecetet is tettem. Hogy ez miért kell, azt igazából nem tudom, de anyukám is így csinálja és ez mindig beválik. Ez után lassú tűzön elkezdem főzni, és körülbelül egy órán át főzőm. Közben lehet figyelni a szín intenzitását, és ha kellően sötét, akkor kész is.

Figyelem a tojás végleges színe az, amikor a hagymás festővízből kiemeljük és még vizes. Ha elkészült, kiszedjük a tojásokat egy nylonra, és amint elpárolgott róluk a víz, még forrón beolajozzuk vagy bekenjük őket szalonnával. Érdemes kesztyűt használni, mert nagyon forróak a tojások :-).Ha fakulni kezdenének kihűlés közben, akkor megismételjük a zsírozást.

Nagyon szép és kellemes Húsvétot kívánok nektek!

Remélem vagytok:-))