cukormentes

Ma épp a szokásos havi fodrászlátogatásomat tettem meg, és hát meg kell hagyjam, örömtelibb volt, mint eddig valaha. Legutóbbi alkalommal már kiveséztük az ammónia mentes festékeket, mivel én csak 1 hónapja tértem át erre, így mostanra maradt az éppen aktuális Húsvéti főzős-sütögetős téma.

Ha már így szóba hoztam a hajfestést, és mivel manapság szinte minden nő festi a haját kortól függetlenül, nem tudom kihagyni a fodrászom, legyen a neve Györgyi,  “üzenetét”, tapasztalatait. Sokszor említettem, hogy igen kíváncsi karakter vagyok, így aztán nem fogadok el semmit rengeteg kérdés feltétele nélkül. Hát őt sem kíméltem. Arra jutottunk, hogy az ammónia mentes hajfesték valóban kíméletesebb mind a bőrhöz, mind pedig a hajhoz, de ez egyáltalán nem igaz a drogériák polcain árult ammónia mentes festékekre. Azokban ugyanis igaz, hogy nincs ammónia, de cserében van más hasonlóan káros anyag, csak épp máshogy hívják, és arra még nem vagyunk kiélezve. Lényeg, hogy azokat a festékeket lerobbantani sem nagyon lehet a hajról, ha az ember lánya hajszínt változtatna, ebből fakadóan rettentő károsak a színezékeik. Szóval lehet, hogy olcsóbb megoldás, de mégsem kifizetődő 🙁

Na de visszatérve a mai témánkra, Györgyi épp elmesélte, hogy mit fog főzni meg sütni, és amikor a muffinokhoz ért, erősen hangsúlyozta, hogy azokat magokból készíti majd. Nekem sem kellett ennél több, hogy gyanút fogjak, így rá is kérdeztem. Kiderült, hogy párjával immáron második hete paleoznak, így aztán ő is nagyüzemű muffin és egyéb sütigyáros lett. Pusztán 1,5 hétnyi paleo étrend után már ki is bújt a szög a zsákból, miszerint a párja lisztérzékeny volt, ám ennek olyan látható jelei voltak csak, amikből anno nem sikerült levonni a megfelelő következtetéseket (ezt most nem részletezném :-)).

El sem tudom mondani, hogy mennyire megörültem ennek a hírnek, mármint annak, hogy életmódot váltottak, de legalábbis olyan irányt vettek, hiszen az én imádott fodrászom sem különb a többi nőnél: mindig elégedetlen volt az alakjával, a mérlegen azzal a fránya számmal sosem volt jóban, maximum mára már történelmi korokban, és ez ellen bármire, de tényleg bármire képes volt. Szerintem nincs az a pirula, amit ne próbált volna ki hasztalan, vagy legalábbis ideig-óráig tartó sikerekkel. Nincs az a lötty, amit ne ivott volna meg, és nincs az a fogyókúra, amit ne tesztelt volna…mondanom sem kell, hogy sikertelen.

Azt is elmondta, hogy nem ez az első próbálkozása a paleoval, korábban egyszer már 3 hétig tartotta, mely idő alatt úgy ment le róla 3 kiló, hogy bármit bármikor evett, este 10kor is, bármit, ami a paleo életmódnak megfelel. Közben pedig a narancsbőre is tovatűnni látszott, meg a bőre is feszesebb lett…csak sajnos abba hagyta, mert nem volt ideje mindennap főzni :-(.

Igen, itt tényleg a friss étel a lényeg, amit az ember maga készít el, különben nem tudhatja, hogy mi van benne, és ezek az ételek nem állnak el hetekig, csak 1-2 napig, kivéve a kenyerek és a sütik…azok jobban bírják. Van olyan paleora áttért ember, aki az életmódváltásával együtt jött rá arra, hogy az ételek bizony elromolnak pár nap után, nem kell hetekig pakolgatni, míg szaga lesz. Sőt olyat is mesélt már valaki felháborodottan, hogy a piacon vett nyers tehén tej 2 nap után savanyú lett…és ő márpedig visszaviszi és panaszt tesz :-). Elég szomorú, hogy a tartósítószerek társadalmát éljük…ma már évek kellenek egy emberi tetem lebomlásához, míg régen pár hónap is elég volt.

Visszatérve az én Györgyimhez, nagyon drukkolok nekik, hogy ezúttal tartós legyen az elhatározás, és remélem, hogy a néhány főzéskönnyítő tippem is beválik :-).

Ma sem bírtam magammal, és megsütöttem a legmákosabb sütit a világon. Még forró, mert most vettem ki a sütőből, de már toporzékolunk, hogy megkóstolhassuk 🙂

Meggyes-mákos kocka

Komolyan mondom, egyszerűen nem hiszem el, hogy az emberek mennyire hiszékenyek, és mennyire könnyen dőlnek be mindenféle mendemondáknak, pénzen alapuló érdekigazságoknak vagy éppen jól marketingelt hazugságoknak. Nehezen hittem el mostanáig, hogy tényleg bármit el lehet adni manapság, de rá kell jönnöm, hogy ez mégiscsak így van…

Legutóbb az a kérdés szegeződött felém, hogy ha én paleo életmódot folytatok, az azt jelenti, hogy sok húst eszem ugye? És ha sok húst eszem, az bizony iszonyat egészségtelen, mert a hús tele van húgysavval és abból előbb-utóbb akár köszvény is lehet. Meg hát a húsos étrend zsíros étrendet is jelent egyben, és hát az már maga a pokol, hisz el fogok hízni hiába sportolok…nnna, ezen a ponton erősen érdekelne, hogy ti mit gondoltok ez ügyben, de én miden esetre megosztom veletek az álláspontomat.

Kedves hús ellenző embertársaim, a döntésetek szívetek joga, és ha így érzitek jól magatokat, akkor én annak csak örülni tudok, de tényleg kár földbe döngölni a húsevőket, főként ha koholmányokkal  ostorozzátok őket. A vegetáriánusok általában azzal érvelnek, hogy az emberszabásúak sem fogyasztanak húst, mégis remekül elvannak. Ami igaz. DE! a növényevők emésztőrendszere teljesen más, mint a mienk, és nagyjából megállás nélkül esznek, hogy meg tudják teremteni növényekből azt a protein és zsír mennyiséget, amire a szervezetüknek és a testüknek szüksége van. Lássuk be, egyik növényevő állat sem éppen szupermodell alkatú…sok zsírt raktároznak el, amit a különleges emésztőrendszerük képes lebontani. Nekünk embereknek, sajnos vagy nem, más az emésztésünk és a kiválasztó készülékünk is.

Apropó: tudtátok, hogy a húsevő életmód eredménye a jelenlegi agyméretünk és kapacitásunk, illetve a csökkent méretű emésztőrendszerünk? Na és azt, hogy aki egyáltalán nem eszik húst és megfelelő mennyiségű zsiradékot, annak pár év alatt csökken az agymérete és agyi kapacitása??? Pedig így van….

Nézzük mi a helyzet a köszvénnyel? Szerintem lassan meg fogtok kövezni, hogy már megint a gabonával meg a finomított cukrokkal jövök, pedig az lesz :-). Nem fogok magasröptű orvosi szakkifejezésekkel dobálózni, ahogyan eddig sem tettem, hisz a lényeg a megértésen van nem pedig az idegen szavak szótárazásán. Lényeg a lényeg, a magas purin (ebből lesz a húgysav) tartalmú ételek, mint a húsok és tengeri herkentyűk fogyasztása nem okoznak köszvényt! Ez is olyan, mint a sportolás, minél kitartóbban és rendszeresebben csinálod, annál többet bír a szervezeted. Ha a fotelben henyélsz naphosszat, akkor a második emeletre sem bírsz felmenni fulladás nélkül.

Ilyen egyszerű a húgysav kérdés is. A húgysavat a máj állítja elő azokból a bizonyos purinokból (ezek egy része a bevitt táplálékból, nagyobb része pedig a test saját lebomló szöveteiből adódik), ez a húgysav a vérbe kerül és azt a vesének kell(ene) kiválasztania. Minél kevesebb purin tartalmú ételt viszünk be, a vese annál jobban “ellustul”, minél többet viszünk be, annál edzettebb, és annál jobban választja azt ki.

Na de mi van a köszvénnyel: a köszvényes emberek mája remekül nyomja a húgysavat a véráramba, a veséje azonban gyengén teljesít kiválasztás fronton. És hogy mik lehetnek azok az élelmiszerek amik ezt eredményezik? Most jöhet a kövezés: a gabona és a finomított cukrok. És persze a köszvényesek diétáját ez teszi ki :-). Újabb bumm! A magas fruktóz fogyasztás vagy a fruktóz infuzió emelkedett húgysavszintet okoz és a vesét gátolja a kiválasztásban. Ehhez képest a fruktóz a reform édesítők listáján van 🙂 (A fruktóz nem egyenlő a szőlőcukorral!)

És pusztán egy slusszpoén így a végére: a köszvényeseken tesztelték már a magas fehérjetartalmú diétát (azaz, hússal etették őket egy tesztidőszakban), és jelentősen javultak a tüneteik…De azóta sem írnak fel húst receptre egy köszvényesnek, helyette jöhet a gabona meg a cukor, és persze a gyógyszer :-).

Szóval köszönöm szépen eszem húst, ráadásul igyekszem mindenféle húst kipróbálni, a zsírokkal sem fukarkodok, mert a munkámhoz kell az agyam…szóval nem kockáztatok 🙂 És aki hasonlóan húspárti, azt csak bátorítani tudom, de figyelem a köretekkel és a kísérőkkel! A zsírmáj sem a hústól és a zsíroktól lesz, hanem a gabonától meg a cukroktól…

Facebookon írtam, hogy tesztelek ma egy jól beharangozott félig-meddig bio, de mindenképp kistermelői piacot, a Tamás Bátya Kunyhóját Budán. Hát rövid lesz a beszámoló, ugyanis az ötlet kiváló, a PR és a marketing is kiváló, de én óriásit csalódtam. Itt valóban van pár kunyhó, ahol vagy tetszik az áru, vagy nem. Sajnos olyan, hogy választék nincs, a hentes zárva volt, mellette van egy tejtermékes, ami ugye nem izgat, egy pékség, ami szintén nem izgat, egy édességes, ami nem érdekel…zöldség, gyümölcs és hús fronton viszont nagyon gyenge. Lehet, hogy túl nagy elvárásokat fűztem hozzá, de óriásit csalódtam… A budapestieknek csak annyit, hogy ha piacra váltanátok a bevásárlóközpontokat, akkor a Vámház Körút-i Vásárcsarnok a nyerő: mind árban, mind kínálatban, mind választékban! És ha nem a szomszédban laktok, akkor is megéri!

Remélem vagytok:-))

Úgy tűnik engem is megfertőzött a Húsvét közeledte, mert ma még futás közben is azon gondolkodtam, hogy mi minden jót kellene készíteni a hétvégén. Na ezen a barátnőim bizonyára nagyokat mosolyognak, és nem értik, hogy mi a fene történhetett velem, hisz régebben csöppet sem izgatott ez a téma. Főztem ha kellett, de már a gondolattól is kirázott a hideg sokszor, ami pedig a sütést illeti, a palacsintánál tovább nem igazán mentem, és azt sem műveltem évi 2-3 alkalomnál sűrűbben…

És tudjátok mért irtóztam az egésztől? Mert utáltam órákat eltölteni  a konyhában, gyűlöltem azt a kupit ami a főzéssel jár, a tonnányi mosogatnivalóról nem is beszélve, és ráadásul nem is mindig sikerült úgy az étel, ahogy szerettem volna. Ez amúgy evidens, hisz ha az ember olyat csinál amihez aztán semmi kedve, akkor az olyan is lesz…

Én sem tudom, hogy mi történt, és nem is értem, de nem is akarom megérteni, a lényeg, hogy most már állandóan készíteni akarok valami finomat 🙂 Ez a paleora váltás kihozta belőlem az amúgy sem túl mélyen lappangó kíváncsiságomat, és hát mivel ezeket az ételeket megvenni nem lehet, csak elkészíteni, így hajtott az újdonság odáig, hogy most már élvezettel csinálom.

Persze ez is rengeteg kérdést szül: “-Te akkor mindennap főzöl?”, “Csak olyan édességet eszel, amit te csinálsz? ne má’!”, “És mégis mit esztek? mert szinte minden tilos…”, “Hát ezt csak olyan csinálhatja, aki ráér.” stb.

Nos szeretném leszögezni, hogy továbbra is utálok órákat a konyhában tölteni, így nem is teszem meg. Sűrűn főzök, de mindennap nálam sem fér bele. Amikor nem itthon eszem, jól meginterjúvolom a pincért vagy a menzán az eladót, és csak olyat eszem meg, ami paleo. Sok helyen szívesen alakítják át a kedvemért az ételt, hogy a végén olyat eszem ami nincs is az étlapon. Nem is hinnétek el, ha az ember elkezd kérdezni, a jobb helyeken (és ezt nem az árakra értem, hanem az alkalmazottak ügyfélközpontúságára) előszeretettel járnak a kedvében. Elvégre ez a normális, hiszen én fizetek. Külföldön ez sokkal evidensebb, mint nálunk, de azért itt is alakulgatnak a dolgok ezen a fronton.

Ami az édességeket illeti, igen, csak olyan édességet eszem, amit én készítek el. Egyetlen pékséget tudok ahol paleo muffint lehet kapni, így ha arra járok, általában beugrom egy meggyes-mákosért, de ennyi.

Hogy mit eszünk? Hát ez a kedvencem a kérdések közül 🙂 Bármit, ami egészséges és nem tartósított! Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt, mindenféle húst, tojást, kemény sajtokat és ezekből bármit, és tényleg bármit össze lehet hozni! Ha pizza kell, azt is lehet, csak el kell készíteni a tésztáját gluténmentes, nem gabona lisztből. Ja és mi van a tésztákkal? Hát nem igazán rajongunk szegényekért…de ha a párom mindenáron enne, akkor rizstésztát veszünk.

Ami pedig a ráérést illeti, hát nálam ezen a ponton szakad a cérna…mindenki arra ér rá, amire csak akar. Van, hogy vasárnap este 8-kor kezdek el sütni, mint ahogy, 5kor is keltem már edzés miatt. Nem a kedvencem, is igyekszem úgy beosztani a dolgokat, hogy sűrűn ne forduljon elő, de akkor is megoldom, mert nekem fontos, hogy mit veszek magamhoz. Szóval ennyire egyszerű ez a paleo történet :-).

Visszatérve a Húsvétra: hát erdélyi lányként én nem a főtt sonkán szocializálódtam húsvét terén, hanem a bárány vagy kecskegida húson, ami többféle elkészítésben is az asztalra került. Így főtt sonkánk idén sem lesz, de azért jó lenne egy kis kecskegida húsfilét szerezni valahol, azt nagyon szívesen ennék…ha nem, akkor pedig valami hal lesz :-). Csokitojás meg csokinyuszi nálunk nem játszik 🙂

Addig is, aki szereti az avocado krémet, katt a Facebookra a receptért, sőt megtalálja a reggeli turmixom receptjét is. Like???

Remélem vagytok:-))

Breaking!

Drága Olvasóim! A blog olvasottságában és látogatottságában elértük a bűvös 1000-est, sőt már meg is haladtuk :-)! Nagyon köszönöm nektek, hogy velem vagytok, ez igazán jó érzés!

Remélem, hogy tudok nektek segíteni, tippekkel, hasznos tanácsokkal szolgálni a továbbiakban is, és azt is remélem, hogy hamarosan interaktívabbá válik a viszonyunk, és még hatékonyabban tudunk haladni a választott úton! Sok erőt és kitartást kívánok nektek és magamnak is :-)!

Ha Facebookon is elkezdünk egy hasonló szám fele tendálni, ígérem olyan nyereményjáték lesz, ami tényleg látványosan olvasztja a kilókat helyes életmód mellett! Ki kíváncsi??? osszátok meg, lájkoljátok az oldalt és hamarosan kiderül!

Várlak titeket és köszönöm, hogy vagytok:-))

Ha valamit nagyon utálok az az, amikor valaki meg akarja mondani, hogy mi a jó nekem…főként ha ezt úgy teszi, hogy közben igazából nem is ismer. És ugyanígy vagyok a diétákkal és a sporttal is. Soha nem hittem, hogy ugyanaz a recept ugyanúgy válik be mindenkinél, sőt biztos vagyok benne, hogy nem.

Számos oldalon lehet mindenféle csodadiétákról olvasgatni, amik egytől egyig csúnyán becsapják a rászorulókat. A nők jellemzően gyorsan és eredményesen akarnak fogyni, és mindezt lehetőleg úgy, hogy bőrük közben feszes maradjon, izmaik pedig tónusosak. És ha lehet ebbe ne kelljen belehalni, sőt a lehető legkevesebbet kelljen érte tenni. Nos kijelentem drága hölgyeim, hogy ilyen NINCS!

3kg mínusz 3 nap alatt, 4 kg mínusz 1 hét alatt, mindenféle fogyasztó csodakapszulák, amik mellett lehet bármit enni és még sportolni sem kell, de a kilók olvadnak le ezerrel, kilókat lemasszírozó gépek, vagy éppen étkezéseket helyettesítő turmixok, mind mind átverés, becsapás és pénzkidobás. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan nők, aki kétségbeesésükben mindet kipróbálták, mindet megvettek pénztárcát nem kímélve, majd csalódottan nyugtázták, hogy igaz, hogy a pénz elment, de a kilók és a ki tudja milyen káros vegyi anyagok (kapszulákra gondolok) mégis maradtak.

Tudtátok, hogy egy 120 kilós ember sokkal könnyebben fogy 15-20 kilót, mint egy 55kilós mondjuk 1-et? Ha ezt az információt elraktározzuk azzal együtt, hogy a közhiedelemmel ellentétben a túlsúlyos emberek anyagcseréje gyorsabb a normál vagy vékony testalkatúakénál, akkor azt is megértjük, hogy a 3kg mínusz 3 nap alatt miért lehetetlen, legalábbis egyeseknél biztosan, túlsúlytól függően.

A 3 nap nem evés sporttal és szaunával felturbózva lehet, hogy meghozza a mínusz 3 kg-t, de cserében jól felborítja az anyagcserét, és amint eszel valamit, az azonnal raktározásra kerül, és a végén a mínusz 3-ból plusz 5 lesz. A csodadiéták, mint a 90 napos is, remek hatást nyújthatnak, ha az ember vasakarattal rendelkezik és betartja, vagy akár többször egymás után megismétli, de ezeket nem lehet életmódszerűen művelni. És amint abbahagyod, a kínosan leszenvedett kilók gyors ütemben kezdenek visszahelyezkedni.

Tudom, hogy nem mondok eget rengető új információkat, és azt is tudom, hogy valószínűleg sokszor olvastál már ilyen szövegeket, mint ahogyan villámdiétákat is végeztél. De mégis azt hiszem, hogy addig amíg a becsapásnak van piaca, nem lehet erről eleget beszélni. Így tavasszal meg pláne aktuális a téma, hiszen a nőket az őrületbe kergetik már az újságok címlapjaival, miszerint “hamarosan itt a bikini szezon! dobj le gyorsan egy 10-est és lendülj formába!” vagy “már csak hetek kérdése és nyitnak a strandok, te készen állsz?”.

Ne hagyd magad manipulálni, és a kétségeidet se hagyd magadon eluralkodni! Ha láttad a Nagy Fogyás, vagy a Zsírégetők című műsorok akár egyetlen részét is, akkor rádöbbenhetsz, hogy ha azok az emberek szigorú felügyelet, diéta és napi több órás edzés kíséretében sem mutattak csodákat a fogyásban 2 nap alatt, sőt olyan is volt, amikor a mérleg nyelve minden erőlködés ellenére megmakacsolta magát egy időre egy adott számjegynél, akkor Te sem fogsz pikk-pakk lefogyni kemény munka nélkül, csak csalódást okozol magadnak és vesztesz az akaratodból.

A fogyókúra nem hoz tartós megoldást soha, az életmódváltás igen! A döntés pedig a te kezedben: hagyod magad stresszelni az újságok által és a strand nyitódátuma által, hagyod magad átverni a mindenki számára “bevált” villámdiétákkal, hagyod magad manipulálni a reklámok által, vagy végre a sarkadra állsz, és egyszer és mindenkorra leszámolsz a plusz kilókkal, egészségesen élsz és sportolsz, és mindezt a magad ütemében teszed, hogy hosszú távon tartós lehessen az eredmény. Az első lépés, hogy előveszed az eszed és elkezded használni 🙂

Tudom, hogy a legtöbb nő fejében az ünnepek gondolata is hízással jár, így hát a Húsvét közeledtével megosztok veletek pár paleo desszert tippet, amelyektől sem hízni nem fogsz, sőt a testednek sem ártasz vele 🙂

Csokis cookies

Hozzávalók: 

20dkg darált dió

10dkg darált mandula

10dkg darált kókuszreszelék

4 tojás

4dkg kókuszzsír

2ek juharszirúp

10dkg cukormentes étcsokoládé (én a páromnak tejcsokisat is csináltam, mert ő azt imádja :-))

Elkészítés: a tojásokat felverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott kókuszzsírt és jól összekeverjük. Jöhetnek hozzá a darált magvak és a kókusz is, meg a 2ek juharszirup. Jól összekeverjük az anyagot, a legvégén pedig hozzáadjuk az apróra darabolt csokit. A sütőt előmelegítjük olyan 170 fokra. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, a ragacsos masszát pedig kézzel kiszedegetjük és körökké nyomkodva elhelyezzük a tepsin, majd mehet a sütőbe olyan 10-12 percre.

A Facebookon megtaláljátok a Mangó puding és a Forró csoki receptjét is! Like????

Miért van az, hogy mások véleménye a mennyekbe emelhet vagy a földbe tiporhat egy pillanat alatt? Miért van az, hogy mások véleménye által definiáljuk önmagunkat? Miért kell más ahhoz, hogy elhiggyük magunkról, jók vagyunk?

Érdekes kérdések, és bár néha meg tudok torpanni egy negatív vagy éppen rossz indulatú megjegyzés hallatán, mára végre megtanultam, hogy önmagam definiálása csak és kizárólag rajtam múlik. Kellett ehhez 28 év, kellett ehhez néhány negatív tapasztalat, kellett ehhez önbizalomhiány, kellett ehhez sikertelenség, és főként kellett ehhez erős akarat, ami mindig talpra állított, és elhitette velem, hogy igenis képes vagyok megmutatni a világnak, bárkinek, hogy az vagyok, aki vagyok, és nem az akit/amit gondol(nak) rólam.

Az élet rendkívül jó humorú, sőt mi több néha már túlzottan is humorizál, de amikor az emberbe a legjobban belerúgnak igazságtalanul, akkor megadja azt a visszaigazolást, ami újra és újra erőt ad. Ebben hiszek, és ez lebeg a szemem előtt, amikor a kétségek elkezdenének meggyengíteni.

Az utóbbi pár hónapban elég nagy változásokon mentem keresztül, hisz letettem a cigarettát, mostanra már a kávét is, áttértem a paleolit életmódra, mert szeretném ha a PCOS-em is elmúlna és szeretnék egészséges lenni és maradni, új munkahelyem lett, ahol egyre jobban elismernek, itt vagytok ti, akik egyre inkább kezdenek visszaigazolni, és ennek ellenére a múltkori +1kg, amit a mérleg mutatott teljesen kétségbe ejtett. Úgy éltem meg a dolgot, mintha az az 1kg 11 lenne, vége lenne a világnak és minden amit elértem pocsékba ment volna. Elfelejtettem, hogy több, mint 2 év után elmúlt a HPV-m, tele vagyok energiával és jókedvvel…mintha, eltörölték volna az egészet. Hagytam, hogy az a jelentéktelen számocska elrontsa a kedvemet és már-már elvegye a hitemet.

Tudom hihetetlenül hangzik, de néha az embert olyan szinten képes térdre kényszeríteni a kétség, hogy egy hajlékony nádszálhoz képest is gyengének bizonyul. Most, ahogy ezt írom, el sem hiszem szinte, hogy képes voltam annyi pozitív élmény után egy ilyen kis bagatell dologtól megtorpanni, de mégis képes voltam.

És azt is tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Aki életmódot szeretne váltani, vagy egyáltalán kecsegteti a változás gondolata, bizonyára a legtöbb kétséggel áll szemben. Az orvostudomány, az egészségi szaklapok, a dietetikusok és a teljes média azt szónokolja, hogy a tápláléklánc alapja a gabona. Mi paleosok azt mondjuk, hogy ha mérgezni akarod magad hajrá, egyébként felejtsd el a gabonát, hisz nem vagy madár.

A csapból is az folyik, hogy a tej az éltető fehér csoda, kálcium forrás és csontritkulás ellen nincs ennél jobb. Mi azt mondjuk, hogy a tej nem az ember szervezetére lett “optimalizálva”, csak a baj van vele, és ha el akarod kerülni a csontritkulást, akkor ne egyél gabonát és a tejet is iktasd ki. Tanuld meg a kókusztejet használni.

Szinte minden termék cukorral van tele, és a túlsúlyosak társadalmát éljük, ahol egyre több a cukorbeteg. A reklámok csokikkal, pudingokkal, nápolyikkal kecsegtetnek, mi pedig erre is azt mondjuk, hogy tartsd magad távol tőle, használj nyírfacukrot, steviat vagy eritritet. Felejtsd el a fruktózt, mert bár a “reform” édesítők közé lett sorolva, mégis csak feladat a májnak a lebontása, és zsír lesz belőle. Sőt a szervezet nem merít belőle energiát (pedig csak ezt szajkózták idáig…).

Szinte minden diétából kitiltják a zsírt és a “nem fehér húsokat”, itt pedig azt mondjuk, hogy egyél zsírt nyugodtan, de jófajtát (magas omega 3 tartalommal), nyugodtan fogyassz mangalica-, liba- vagy kacsazsírt, csak lehetőleg őstermelőtől szerezd be, egyél vörös húst mert magas pl a vas tartalma, egyél kolbászt, májat. Bármilyen húst ehetsz, csak figyelj az összetevőkre és kerüld a tartósítószereket.

A hüvelyesek is a közkedvelt diéták alapjait képezik, itt viszont meg kell válni tőlük, mert nem tesznek jót az emésztőrendszerünknek, elvékonyodnak tőlük a beleink, hiszen lektint tartalmaznak, akár a gabonafélék..

Csupa-csupa ellentmondás egytől egyig, és hát nem csoda, hogy kétségeid támadnak! Egy módon döntheted el csupán, hogy kinek hiszel: ha veszed a fáradtságot és kipróbálod. Megadod magadnak a lehetőséget, és hidd el, nem kell több egy hónapnál! Hogy van-e vesztenivalód? Nos igen van: elveszítheted a fáradtságodat, a depressziódat, a súlyod egy részét, a narancsbőröd, az integető “izmod”, olyan betegségeidet, amiktől régóta szabadulnál, de az orvostudomány tehetetlen és csak gyógyszert ír fel, …de azt hiszem ezektől nem lesz oly fájdalmas megválni. Ha viszont semmi számodra pozitív változást nem tapasztalsz, akkor még mindig visszatérhetsz a jó öreg pékárukhoz, a fagyihoz, a sütikhez, a tejhez, a krumplihoz és a hüvelyesekhez, hidd el megvárnak :-).

Amíg a kétségeket hagyod magadon eluralkodni, és amíg mások által definiálod magad, nem fog sikerülni! Ha a mérleg megtorpan, vagy olyat mutat, ami nem tetszik, légy türelmes, van amihez kell egy kis idő (elvégre hosszú éveken át tömted magadba a szemetet, ne akarj 2 hét alatt csodát!). Ha valaki nem dicsér meg, vagy csúnyán néz rád, mert éppen türelmetlen voltál, beszól mert valamit elrontottál, kétségbe vonja a hitedet az elköteleződésedet, hadd tegye…Te Ne tedd magaddal ugyanezt! Ha kell ülj le, írd fel egy papírra mennyi jó dolog történt veled mostanában (és biztos vagyok benne, hogy történt, ha pedig nem, akkor tegyél érte, mert mindent nem lehet másoktól elvárni!), és értékeld át azt az egy, éppen nem a fogadra való kritikát.

Ne feledd, mások azt látják belőled, amit te saját magadról hiszel. Ha neked nincs önbizalmad, nincs önmagadba vetett hited, akkor ne várd, hogy másnak legyen.

Én már tudom, hogy a kétség a legnagyobb ellenség, de azt is, hogy erősebb vagyok nála! És ezzel már nem vagyok egyedül!

Ha ugyanolyan kedvesek lennénk magunkkal szemben, mint amilyenek másokkal vagyunk, és ha ugyanannyi időt szánnánk a magunk meggyőzésére, mint amennyit a másokéra szánunk, rég rájöhettünk volna, hogy képesek vagyunk jó partnerek lenni, jó kollégák, jó barátok, jó gyerekek vagy éppen jó szülők, és azt is tudnánk, hogy akkor is jók vagyunk, amikor elhibázunk valamit, hiszen ők megbocsátanak nekünk. Meg kell tudnunk bocsátani magunknak is, türelmesnek kell lennünk magunkkal is, hinnünk kell magunkban is. És e felől nincs kétség!

Remélem vagytok:-))

Tegnap a rengeteg cukorra hívtam fel a figyelmeteket, amit szinte észrevétlenül képes bevinni az ember italok és édességek formájában, nem is gondolva annak következményeire. Arról viszont nem esett még szó, hogy mennyire lehet könnyű, vagy éppen nehéz lemondani édes finomságainkról.

A cukrászipar gyökerei már az ókori Egyiptomban fellelhetők, ahol akkoriban feltehetőleg mézzel édesítettek, azóta azonban tökélyre fejlesztették, sőt mi több, teljes iparág épül a cukrászatra. Nos ha régen havonta de maximum hetente egyszer jutottak efféle nyalánkságokhoz az emberek, akkor manapság ezt gond nélkül megtehetik naponta akár többször is. Ma már nem számít extrának egy desszert, hiszen a legtöbb ember napi szinten megkívánja, és meg is eszi, vagy meg is issza a maga cukrait. Ebből fakadóan be kell látni, hogy az ezekről való lemondás igencsak kínkeserves lehet.

Végiggondoltam, hogy aki teszem azt túlsúlyos és édesszájú is egyben, az valóságos büntetésként élheti meg ezt a lemondást, sőt mi több, olyan akaraterővel kell bírnia, hogy ezt kivitelezze, mellyel már-már hegyeket mozdíthatna el. De hát tudjuk, önmagunk legyőzése a legnehezebb, és egyben a legnagyobb siker is.

Mit lehet hát tenni, ha már a történelem úgy alakította, hogy olyan világba születtünk, ahol 10 lépésenként akad egy cukrászda, egy fagyizó, egy Fornettis vagy egy delicatess csalogató, nyálelválasztást beindító kirakattal? Legyünk erősek!…persze ezt könnyű mondani, de a kivitelezés kevésbé: látom ezt minden egyes napon, és bevallom engem is próbálnak elcsábítani nap, mint nap.

Ismerősen hangzanak? “- De hát ebben csak minimális cukor van…ugyan már nem halsz bele, ha megkóstolod!” vagy “-Te akkor soha többé nem eszel semmilyen édességet?”, “-Neked elment az eszed!”, “-Teljesen normális enni néha egy sütit. És nyáron sem fogsz fagyit enni?”, “Ezt én sütöttem, és teljesen fitness a cucc, alig van benne cukor…”és ezekhez hasonlók hada.

Ha az ember komolyan gondolja a változást, akkor egy lehetősége van: “NEM”-et mond minden ilyen támadásnak, és tudomást sem vesz a kísértésről, ami egy idő után már nem is kísértés. De mi van akkor, ha mégis elcsábul néha? És mi van az ebből fakadó lelkiismeret furdalással?…Mondhatnám, hogy semmi, néha lehet. Mégsem ezt mondom, hiszen igen sokszor mondtam már ezt, és jót nem szült. Igaz vészesen rosszat sem, mert szerencsém volt, vagy mert fiatal vagyok, DE most már tudom, hogy ezt nem lehet tologatni míg a világ.

A “majd a jövő héttől” vagy “majd hétfőtől” esküdözések sosem jönnek be, és ha már beteg az ember, akkor késő. És azt se felejtsük, hogy az a nyamvadt édesség csak arra a pár pillanatra nyújt örömet, amíg megesszük, utána már csak a baj van, a sajnálkozás és a lelkiismeret furdalás, és az újabb esküdözés, hogy holnaptól…

Nincs olyan, hogy holnaptól, ha komolyan gondolunk valamit, csak olyan, hogy mostantól. Nem érdemes addig halogatni, amíg már túl késő lesz. Tudjátok kik döntenek a paleolit táplálkozás mellett jellemzően? Akik már nagyon betegek és megjártak minden orvost, beszedtek tonnányi gyógyszert, mindhiába. Ők már tudják értékelni az egészséget, mert nekik már nincs meg…És ha újra visszakapják, akkor nincs az a fagyi, nincs az a csoki, nincs az a kakaós csiga vagy sajtos stangli, ami eltántorítaná őket.

Visszatérve a kérdésre, hogy mi van akkor, ha mégis lecsúszik egy cukros nyalánkság? Te mondd meg! A cukormentes, a paleolit vagy éppen a vegetáriánus életmód mind-mind választás, egyikük sem vallás. Éppen ezért Te döntöd el, hogy neked mi a legjobb, Te döntöd el, hogy mennyire vagy szigorú magaddal, vagy éppen mennyire nem.

És, a döntést megkönnyítendő, íme egy remek vasárnapi desszert, amit büntetlenül és lelkiismeret furdalás nélkül lehet enni (persze mértékkel).

Gesztenyepüré

Hozzávalók:

250g natúr gesztenyepüré

250ml kókusztej

2 tk nyírfacukor

1 kk rum aroma

3db stevia édesítő

Elkészítés: A steviát kb 3cl langyos vízben feloldjuk és hozzáadjuk a natúr gesztenyemasszához a rum aromával együtt. Jó összekeverjük, majd krumplinyomón átpréseljük. A korábban hűtőben tárolt kókusztejet nem rázzuk össze, csak a zsíros részét használjuk fel (kikanalazzuk), és habot verünk belőle, amihez hozzáadjuk az 1-2 tk nyírfacukrot (édesszáj függvénye). A habot rátesszük a gesztenyepürére. A tetejét tetszés szerint gyümölccsel és/vagy cukormentes csokireszelékkel díszítjük.

Remélem vagytok:-))